Mint írják, a XX. századi magyar portréfényképezés történetét alapjaiban meghatározó fotográfus, Székely Aladár portréművészetét bemutató tárlat címe Ady Endre 1906-ban megjelent programadó versét idézi. Az ekkor már Budapesten élő fotográfust elvarázsolják a költő sorai, és amit ezt követő külföldi tanulmányútján lát, érez a német és az osztrák művészek műtermeiben, rezonál a vers „új horizontok”, „új vágyak” iránti lelkesedésére. Székely a modern fényképezésről 1907-ben publikált cikkében „új áramlatokról”, a „régi, mohos szabályok ledőléséről”, „tudatos, egyéni látásról” ír, s ennek jegyében fotografál – részletezik a közleményben.
A kiállítás Székely Aladár sokoldalú életművéből – itáliai város- és zsánerképei mellett – portréművészetét emeli ki; szakmai tudással és művészi érzékkel előállított „gépképírásai” vitathatatlanul a XX. század első két évtizedének úttörő alkotói közé emelik őt.
Székely Aladár józsefvárosi, majd 1910-től Pest belvárosban, a Váci utca 18. szám alatt megnyitott műtermét a magyar szellemi élet jeles alkotói látogatták; a Nyugat folyóirat írói, szerkesztői, a Nyolcak avantgárd művészcsoport festői, zeneszerzők, színészek, valamint családtagjaik. Értékelték alakuló új formanyelvét, „nyers, de erős képeit”, hogy az arcra, az egyéniségre koncentrál, hogy párbeszéd után, modelljét megismerve kattintja el gépét.
Székely Aladár Ady Endre kizárólagos fotográfusa volt; a róla készült több mint negyven portré művészetének egyik sarokköve.
A római tárlat, amely a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös szervezésben valósul meg, 2022. február 22-ig látogatható – áll a közleményben.
Borítókép: Babits Mihály és Ady Endre Székely Aladár fotóján (Petőfi Irodalmi Múzeum)
