Az első, 1969-es koncerten természetesen a Deep Purple játszotta a rock tételeket. Méghozzá a legjobb, Mark II-ként számontartott felállásban. Ekkor lépett a zenekarba Roger Glover, s Ian Gillan. A legenda, no meg Richie Blacmore úgy tartja, hogy a Led Zeppelin első két lemezének elképesztő sikere terelte a gitárost a progresszív helyett a keményebb rock felé, ezért olyan énekest kerestek, aki felér Robert Planttel, a Zepp frontemberével.
Négy esztendőre rá, éppen Gillan és az összeférhetetlen Blackmore mind elviselhetetlenebb konfliktusai miatt távozott az énekes és a basszusgitáros, aki szegény, a virtuóz gitáros élcelődéseinek állandó céltáblája volt.
Az 1969-es Concerto hangversenyt három évtizeddel később megismételte a Purple, azonban a gitáros már Steve Morse volt. Stúdiófelvétel csupán 2012-ben készült, ami a szerző halálát követően jelent meg. Eme felvételen a Deep Purple muzsikusai helyett Guy Pratt basszusozott, Brett Morgan dobolt, s minden tételben más gitározott: Steve Morse mellett, Joe Bonamassa és Durin Vasilev. Steve Balsamo, Kasia Laska és az Iron Maiden acéltorkú tenorja, Bruce Dickinson pedig énekelt.
Nos, vele és Roger Gloverrel találkozhat a győri hangverseny közönsége az Audi Arénában, ma este hétkor. A Győri Filharmonikusokat Paul Mann vezényli. Ő dirigálta az évfordulós 2019-es hangversenyt is. Jon Lord szólamát a Hammond orgonán John O’Hara, a Jethro Tull billentyűse játssza. Bernhard Welz dobol, a gitárnál pedig Kaitner Z Doka, ők mindketten a Voices of Rainbow projekt tagjai. Ez a csapat a Rainbow klasszikusait adja elő, azét a Rainbow-ét, amelynek alapítója, s egyetlen állandó tagja Richie Blackmore.
Hogy a világsztár Bruce Dickinson pályáján mennyire fontos a Concerto, arról így vall az énekes: „Igazi megtiszteltetés részt venni ezeken a koncerteken, amelyek a Concerto For Group & Orchestra születésének 50. évfordulóját ünneplik. Mint azt sokan tudják, a Deep Purple meghatározó, máig tartó hatást gyakorolt rám tinédzser korom óta, és az azóta eltelt években elég szerencsés voltam ahhoz, hogy a zenekar jó barátjává váljak, Jon Lorddal pedig több közös projektem is volt.”
A 40 éves jubileumon Paul Mann úgy fogalmazott: „Jon Lorddal számos alkalommal dolgoztunk együtt, és a műfaji határokon átívelő Concertója ezek közül is az egyik legnagyobb csodája volt a zenei pályafutásomnak, így nagy örömmel készültem erre az előadásra. Biztos vagyok benne, hogy Jon lélekben ott lesz velünk ezen az estén.”
Jon Lord hatalmas termetével tornyosult Hammondja fölé. Hogy miért nem ülve játszott? A hősi időkben roadok híján maga cipelte iszonyat nehéz hangszerét, így egy életre odalett a dereka. Jóval később, 2001-ben térdsérülés miatt nem vállalta a koncertturnét. Don Airey ugrott be helyette. A legendás zenész azóta is a Purple tagja, mivel Lord feladta a rockmuzsikálást. Erről így vallott: „Az utóbbi évek során, miután kiléptem a Deep Purple-ből, világszerte több mint 30 alkalommal adtam elő különféle zenekarokkal és karmesterekkel a Concertót, 2000-ben pedig a Purple társaságában is több mint 30 alkalommal játszottuk el a turnén. Így tehát sikerült a színpadon tovább tökéletesítenem a művet és arra is lehetőségem adódott, hogy a kottában megváltoztassam azokat a részeket, amelyek nem voltak igazán megfelelőek.”
Borítókép: Jon Lord (ultimateclasicrock.com)
