Petőfinek most már tévéje is lesz

Petőfi rádió, Petőfi TV, Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM): nem csupán lánglelkű költőnk neve kapcsolja össze a hármat. A Petőfi bicentenárium szimbolikus alkalmat kínált a közmédiának, hogy megújítsa, egységesítse két csatornáját, illetve online felületeit. A megújulásról kérdeztük Béli Ádámot, a Petőfi rádió és TV csatornaigazgatóját, valamint Demeter Szilárdot, a PIM főigazgatóját, miniszteri biztost.

Demeter Szilárd PIM főigazgató Béli Ádám Petőfi TV és rádió csatornaigazgató 20211027 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Miért kell megújulnia a nem túl régi Petőfi TV-nek?

Béli Ádám: Mert új küldetést kap, csakúgy, mint a Petőfi rádió. A két platform hasonló célközönséget igyekszik megszólítani, ám a köztük lévő szinergia lehetőségei mindeddig kihasználatlanok maradtak. Tartalmi és fizikai összekapcsolódás vette kezdetét a mai nappal.

– Milyen szerepet játszott, játszik ebben a Petőfi Irodalmi Múzeum?

Demeter Szilárd: Amikor az együttműködésről tárgyaltunk a közmédiá­val, akkor kezdtük a 2023-as Petőfi bicentenáriumot tervezni, amelynek fontos felületet biztosít a televízió és a rádió. Két év múlva lesz a költő születésének kétszázadik évfordulója, azonban az Országgyűlés a jövő esztendőt is Petőfi-emlékévvé nyilvánította. A hosszú reformkorban alapozták meg – például Petőfi Sándor – a magyar anyanyelvi kultúrát. 

A világot ma uraló identitásőrületre egyetlen értelmes válaszunk, ha megerősítjük a saját kulturális nemzeti identitásunkat.

 Ennek egyik legjobb eszköze a fiatalok által hallgatott tömegmédia.

B. Á.: Egy-egy témát több aspektusból érdemes feldolgozni, ám elsősorban popkulturális tartalmakkal foglalkozunk. A mindenkori formátumot az határozza meg, hogy melyik platformon sugározzuk: rádióban, tévében vagy az interneten. Például a Demeter Szilárdhoz tartozó Petőfi-emlékév eseményeit, a Petőfi Kulturális Ügynökség pályázatait vagy a könnyűzenei fejlesztéseket – a legmodernebb formátumokkal keretezve – egyaránt bemutatjuk a célközönségünknek.

– Ezek szerint a Petőfi Irodalmi Múzeumnak tévéje és rádiója lesz?

D. Sz.: Petőfinek lesz! Annak a szabad, ámde magyar gondolkodásnak, amelyik meghatározta a reformkort, s amit szeretnénk visszaerősíteni a XXI. században. Kétszáz évvel ezelőtt még voltak saját válaszaink a világ kérdései­re. Magyarul néztünk a világra. Ennek legerősebb szimbóluma a Lánchíd, ami közadakozásból, a kor legmagasabb technikai színvonalán épült, s átadása óta Magyarország jelképe. Pár évvel ezelőtt számomra elképzelhetetlennek tűnt, hogy alkotmányos védelmet kell adni annak a biológiai ténynek, miszerint az anya nő, az apa férfi. Az ezeréves értékvilágot, amely megtartott bennünket, kikezdték. Persze azért, mert valamit sokszor és hangosan mondanak, még nem válik igazzá, a teremtés rendjének fizikai, biológiai korlátai gátat szabnak a poszthumán kornak. Ha az embert megfosztjuk mindattól, ami emberi, akkor egy nem emberi világ köszön ránk. És ebben nem szeretnék élni.

– Vajon célközönségük mennyire fogékony a mai Nyugat efféle abszurd eszméire?

B. Á.: Alattomos módon hálózzák be a fiatalokat. Aztán olyan érzékenyítő tartalmakkal oltják be őket, ami komolyan megzavarja az érzelemvilágukat. Nem dolgom az értékítélet, de vitákat lehet kezdeményezni. 

Igyekezni fogunk konstruktív válaszokat és alternatívákat adni az abszurditással szemben.

– Hogyan lehet ezt az ön által imént elmondott, XIX. században gyökerező szellemiséggel ellensúlyozni?

D. Sz.: Én is csak megerősíteni tudom, hogy minden platformon folyamatos a Béli Ádám említette propaganda. Ám a következményeket nem világítják meg, hogy például egy nemváltó műtét visszafordíthatatlan. Mindeközben, ahol az iskolákba szabad bevinni az efféle érzékenyítést, ott négyszázszorosára nőtt az ilyen műtétek iránti igény. 

Petőfi kora ellenben arról szólt, hogy a saját életünket kell élni. Nem élhetjük a franciákét, az angolokét vagy a németekét.

 Természetesen ezt a szemléletet nem avítt, hanem kortárs formanyelven tolmácsoljuk. El kell érni, hogy a fiatalok büszkék legyenek a magyar teljesítményre, kultúrára, örökségre, határokon innen és túl. Elég bemenni egy múzeumba, s az ember jobb magyarként jön ki, miután látta az elért eredményeinket.

– Milyen formanyelven lehet tolmácsolni ezt az üzenetet?

B. Á.: Első lépésként kiköltöztünk az A38 hajóra, az európai országokat összekötő Dunára, egy nemzetközileg számontartott élő rendezvényhelyszínre. Központi elemünk a zene, amelyen keresztül a lehető legszélesebb korosztály és társadalmi rétegek elérhetők. Ugyanakkor az egyes bejelentkezések, autonóm tartalmak akár mint önálló médiabrandek kilépnek majd a stúdió falai közül. Például az új mixműsorunkban a legmenőbb magyar DJ-k a pultjukkal ellátogatnak akár az apci tengerszemhez vagy a Parlament tetejére, épített és természeti örökségünk bármely pontjára. Akár direkt vagy indirekt formában, de sokféleképp lesz lehetőségünk megjeleníteni a Demeter Szilárd által is említett identitáserősítő tartalmakat.

– Vélhetően célközönségük nagyobb bizalmat táplál kortársai, mint az idősebb korosztály iránt. Képernyőseik, rádiós műsorvezetőik, online riportereik talán Z generációsok?

B. Á.: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy kortársaikkal szólítsuk meg a fia­talokat, hiszen közöttük megvan az a generációs rezgés, ami segíti a megértést. 

Az MTVA támogat minket abban, hogy új arcokat hozzunk be, új médiaszemélyiségeket építsünk fel. Méghozzá nem a függöny mögött, hanem a színpadon. Számtalan új arc, hang jelenik meg platformjainkon. Kiemelten fontosak online felületeink, amelyeken keresztül visszacsatornázzuk a rádiós és tévés tartalmainkat.

D. Sz.: És ezeket a tartalmakat a meglévő online platformokon, közösségi felületeken szintén terjesztenünk kell.

Borítókép: Demeter Szilárd és Béli Ádám (Fotó: Magyar Nemzet/Bach Máté)