időjárás -2°C Timót 2022. January 24.
logo
Tomojka Tünde és Tomojka Vojtko Béla · Kulturális filmek fesztiválja – Alkotók, történetek (4. rész)

Szívvel-lélekkel – amikor a munkánk a hobbink

2021.11.27. 18:02 2021.11.27. 18:07
Szívvel-lélekkel – amikor a munkánk a hobbink

– Nemrég, egy családi beszélgetés során derült csak ki, hogy bár gyerekkorunkban nem is ismertük egymást, mégis mindkettőnket elbűvölt a televízió világa. Ámulattal néztük a szünidei vagy hét végi gyerekműsorokat, és picit irigykedve gondoltunk azokra a kicsikre és nagyokra, akik a képernyőn egy-egy műsorban megjelentek. Túl messze vagyunk Budapesttől vagy Pozsonytól – esélyünk sincs, hogy oda bekerüljünk vidékről, ötszáz kilométerre a fővárostól – gondoltuk mindketten. A 80-as évek elejéről beszélünk. Akkor meg sem fordult a fejünkben ebben a szakmában gondolkodni. A mi gyerekeink viszont már úgy nőnek fel, hogy számukra a világ legtermészetesebb dolga, hogy Anya és Api munkáját akár világszerte láthatják a készülékek előtt ülők – meséli Tomojka Tünde, a felvidéki tudósítói páros szerkesztő-riportere, akinek operatőr kollégája, Tomojka Vojtko Béla egyben a férje is.

– És ilyenkor szoktuk a két fiúgyermekünknek elmondani – folytatja Tünde –, hogy mindegy hol élsz: egy világvégi kis településen is lehet értékeset alkotni. A lényeg, hogy lelkesedéssel, becsülettel, odafigyeléssel végezd a munkád. És persze fontos, hogy szeresd csinálni azt, amit csinálsz. Bár egyikünk sem készült erre a pályára, a Jóistennek minden nap hálát adunk azért, hogy mégis így rendezte a dolgainkat. Béci korábban kiadóknál grafikusként dolgozott. 2004-ben kóstolt bele a mozgóképek világába. Én angolnyelv- és irodalomtanár vagyok. A nyelvek mindig is érdekeltek, fogalmazni mindig is szerettem – árulja el magukról Tomojka Tünde, aki férjéhez, mint szerkesztő-riporter, 2008-ban csatlakozott. Ezekben az években született a két fiúgyermekük is. És ezekben az években lettek a magyar közmédia, a szlovák közmédia magyar szerkesztőségének, illetve a www.hirek.sk felvidéki magyar hírportálnak a külsős munkatársai.

A család és a munka kéz a kézben jár 

– A gyerekeket – ha csak a körülmények engedték – már pici korukban is vittük magunkkal a forgatásokra, főleg az olyan rendezvényekre, ahol gyerekek részére is volt szórakozás, de tudatosan vittük őket a nemzeti ünnepek alkalmából rendezett emlékünnepségekre azért, hogy a nemzeti identitásuk erősödjön, és természetes legyen a számukra, hogy a márciusi ifjak, az államalapítás, az összetartozás vagy az ’56-os hősök emléknapján ott van a helyük a megemlékezésen. Nálunk nehéz elválasztani a munkát a családi élettől, de ez így van jól. Annál is inkább, mert meggyőződésünk, hogy a munkánknak is hatása van a gyereknevelésre. Azért sem győzünk elég hálát adni a Teremtőnek, hogy vannak olyan szerkesztőségek, intézmények, fesztiválok, pályázati felhívások, amelyek igényt tartanak a számunkra is fontos értékek közvetítésére. A mi mindennapi életünkben ugyanis a család, az Istenbe vetett hit, a magyarságtudat rendkívül fontos, ahogyan a jó példákat magunk is folyamatosan keressük, a példaértékű, értékteremtő kezdeményezések mellé szívesen odaállunk. Nekünk ráadásul az is megadatott, hogy ezekről széles körben hírt tudunk adni, hogy nemcsak helyben, de Kárpát-medence-szerte vagy akár az egész világ magyarsága körében terjeszteni tudjuk a „jó hírt”. A magyar közmédia részéről a határon túli magyarok iránt tanúsított érdeklődése a megbecsülés kinyilvánítása, hisz számos műsora a mai Magyarország határain kívülre eső vagy a világ bármely pontján élő magyar közösségekkel foglalkozik. Ezt a magyar embernek tisztelnie, becsülnie kell – hangsúlyozza Tünde, aki szerint az érdeklődés mérhetetlenül fokozza a kisebbségben élő magyarok önbecsülését. „Fontos vagy, te is számítasz” – ezek nagy súllyal bíró  szavak. Nincs olyan ember a Földön, akit a megbecsülés hidegen hagyna, aki számára a megbecsülés ne jelentene óriási ösztönzést. 

Példát mutatni, jó példákat felsorakoztatni

– Itt a Felvidék legkeletibb térségében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken munkanélküliséggel, a fiatalok elvándorlásával küzdünk. Itt sajnos sokan kiábrándultak, elkeseredettek. Úgy érezzük, eddigi, körülbelül 16 évnyi munkánkkal egyfajta biztatást tudunk az itt élőknek nyújtani, talán lelket is öntünk beléjük. És ami fontos: hangot adunk a problémáiknak, láttatjuk az ügyes-bajos dolgaikat, emellett felsorakoztatjuk a vidék tehetséges szülötteit, a vidék különlegességeit. Ezekből ötletet és erőt lehet meríteni. A mi feladatunk megkeresni azokat az embereket, akik értéket teremtenek, akik a szülőföldön – ahonnan olyan sokan elvándorolnak a jobb élet reményében – mégis tudnak boldogulni, sőt sokszor arany- vagy gyémántbányát tudnak a kreativitásukkal, az ősök hagyatékából a két kezükkel a szülőföldön teremteni. Az ilyen példák minket is buzdítanak, ösztönöznek. Őszintén örülünk minden előrelépésnek, minden újabb jó kezdeményezésnek.

Fotó: Kulturális filmek fesztiválja

Másrészt, a munkánkkal talán mi magunk is példát mutatunk, tehát, hogy megfelelő elszántsággal és tudással ezen a vidéken is lehet alkotni és álmokat megvalósítani. Sőt, mi azt valljuk, hogy távol a nagyvárosok zajától és a nagyvárosok bőségzavarától itt egy jó szakember, egy jó szaküzlet, egy kézműves annál értékesebb, annál értékelhetőbb, annál nagyobb a súlya annak, ha valaki megbízható, kiváló, pontos munkát végez – mondja Béla, aki néhány, a közmédia által szervezett képzésen túl autodidakta módon tanul és törekszik a munkájában a legjobbat nyújtani.  – Nagyon fontos az eszközpark folyamatos frissítése, ebben a szakmában hatványozottan érvényes, hogy a technika rohamosan fejlődik. Ezzel lépést kell tartani. Emellett nem mindegy, milyen a munkához való viszonya, a hozzáállása az operatőrnek. Nagyon sok kreativitást lehet belevinni még akár egy rutinszerűnek látszó rövid híranyag forgatásába is. Mindemellett vallom, hogy ebben a munkában nincs monotonitás, és minden egyes forgatásra ugyanazzal a lelkesedéssel megyek. Nem mindegy számomra, milyen munkát adok ki a kezemből. Sok minden függ a körülményektől, a riportalanyoktól, sok egyébtől, de Tündével mindketten igyekszünk minden egyes munkánkból a legjobbat kihozni. Ebből egyikünk sem enged. A szakmai elismerések pedig, amelyekből az utóbbi időben jutott nekünk néhány, arra a nagy igazságra enged következtetni, hogy a kitartó, becsületes munkának egyszer beérik a gyümölcse. Mi azt is óriási sikernek könyveljük el, hogy a magyar közmédia igényt tart a tudósításainkra. Az pedig, hogy az utóbbi években a szakma is felfigyelt néhány alkotásunkra és elismerésben részesítette azokat, még nagyobb lendületet kaptunk.

Építőjellegű találkozások

A kulturális filmek fesztiváljára tavaly először jelentkeztem Nagy Enzoe Zoltán bodrogközi festőről készített miniportrémmal, amely különdíjas lett. Idén pedig a felvidékiek kitelepítésében érintett Tóth családot, és ugyanúgy, az 1920 utáni határhúzást követően a szirénfalvi Jakab Sándor bácsi családjának kálváriáját bemutató kisfilmek elnyerték a Legjobb operatőrnek járó díjat. Megtiszteltetés volt átvenni a Media Networks Hungary Kft. különdíját.

Az augusztus végén Tállyán megrendezett díjkiosztó gálán részt venni amellett, hogy öröm, élmény és megtiszteltetés volt, egyben egy velős képzést is jelentett számunkra, hisz ott a zsűri tagjaival, Buglya Sándorral és Kozári Rékával együtt veséztük ki a filmfesztiválon részt vevő döntős filmeket. Az ilyen találkozások szakmailag is, emberileg is építő jellegűek, amit hálás szívvel köszönünk – zárja a mondanivalóját a felvidéki tudósítópáros.

Borítókép: A felvidéki alkotópáros (bal oldalt) egy jó hangulatú forgatáson (Fotó: Kulturális filmek fesztiválja)