Szívvel-lélekkel – amikor a munkánk a hobbink

Tomojka Tünde szerkesztő-riporter és operatőr kollégája, Tomojka Vojtko Béla számára szakmailag és emberileg is építő jellegű a kulturális filmek fesztiválja.

Példát mutatni, jó példákat felsorakoztatni

– Itt a Felvidék legkeletibb térségében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken munkanélküliséggel, a fiatalok elvándorlásával küzdünk. Itt sajnos sokan kiábrándultak, elkeseredettek. Úgy érezzük, eddigi, körülbelül 16 évnyi munkánkkal egyfajta biztatást tudunk az itt élőknek nyújtani, talán lelket is öntünk beléjük. És ami fontos: hangot adunk a problémáiknak, láttatjuk az ügyes-bajos dolgaikat, emellett felsorakoztatjuk a vidék tehetséges szülötteit, a vidék különlegességeit. Ezekből ötletet és erőt lehet meríteni. A mi feladatunk megkeresni azokat az embereket, akik értéket teremtenek, akik a szülőföldön – ahonnan olyan sokan elvándorolnak a jobb élet reményében – mégis tudnak boldogulni, sőt sokszor arany- vagy gyémántbányát tudnak a kreativitásukkal, az ősök hagyatékából a két kezükkel a szülőföldön teremteni. Az ilyen példák minket is buzdítanak, ösztönöznek. Őszintén örülünk minden előrelépésnek, minden újabb jó kezdeményezésnek.

Fotó: Kulturális filmek fesztiválja

Másrészt, a munkánkkal talán mi magunk is példát mutatunk, tehát, hogy megfelelő elszántsággal és tudással ezen a vidéken is lehet alkotni és álmokat megvalósítani. Sőt, mi azt valljuk, hogy távol a nagyvárosok zajától és a nagyvárosok bőségzavarától itt egy jó szakember, egy jó szaküzlet, egy kézműves annál értékesebb, annál értékelhetőbb, annál nagyobb a súlya annak, ha valaki megbízható, kiváló, pontos munkát végez – mondja Béla, aki néhány, a közmédia által szervezett képzésen túl autodidakta módon tanul és törekszik a munkájában a legjobbat nyújtani.  – Nagyon fontos az eszközpark folyamatos frissítése, ebben a szakmában hatványozottan érvényes, hogy a technika rohamosan fejlődik. Ezzel lépést kell tartani. Emellett nem mindegy, milyen a munkához való viszonya, a hozzáállása az operatőrnek. Nagyon sok kreativitást lehet belevinni még akár egy rutinszerűnek látszó rövid híranyag forgatásába is. Mindemellett vallom, hogy ebben a munkában nincs monotonitás, és minden egyes forgatásra ugyanazzal a lelkesedéssel megyek. Nem mindegy számomra, milyen munkát adok ki a kezemből. Sok minden függ a körülményektől, a riportalanyoktól, sok egyébtől, de Tündével mindketten igyekszünk minden egyes munkánkból a legjobbat kihozni. Ebből egyikünk sem enged. A szakmai elismerések pedig, amelyekből az utóbbi időben jutott nekünk néhány, arra a nagy igazságra enged következtetni, hogy a kitartó, becsületes munkának egyszer beérik a gyümölcse. Mi azt is óriási sikernek könyveljük el, hogy a magyar közmédia igényt tart a tudósításainkra. Az pedig, hogy az utóbbi években a szakma is felfigyelt néhány alkotásunkra és elismerésben részesítette azokat, még nagyobb lendületet kaptunk.

Építőjellegű találkozások

A kulturális filmek fesztiváljára tavaly először jelentkeztem Nagy Enzoe Zoltán bodrogközi festőről készített miniportrémmal, amely különdíjas lett. Idén pedig a felvidékiek kitelepítésében érintett Tóth családot, és ugyanúgy, az 1920 utáni határhúzást követően a szirénfalvi Jakab Sándor bácsi családjának kálváriáját bemutató kisfilmek elnyerték a Legjobb operatőrnek járó díjat. Megtiszteltetés volt átvenni a Media Networks Hungary Kft. különdíját.

Az augusztus végén Tállyán megrendezett díjkiosztó gálán részt venni amellett, hogy öröm, élmény és megtiszteltetés volt, egyben egy velős képzést is jelentett számunkra, hisz ott a zsűri tagjaival, Buglya Sándorral és Kozári Rékával együtt veséztük ki a filmfesztiválon részt vevő döntős filmeket. Az ilyen találkozások szakmailag is, emberileg is építő jellegűek, amit hálás szívvel köszönünk – zárja a mondanivalóját a felvidéki tudósítópáros.

Borítókép: A felvidéki alkotópáros (bal oldalt) egy jó hangulatú forgatáson (Fotó: Kulturális filmek fesztiválja)