A Magdolna Udvar egy új kulturális központ Budafokon, ahol helytörténeti gyűjtemény és művészeti galéria kapott helyet. A galéria kiállításain kortárs művészeti tematikákat bemutató alkotások jelennek meg. Filotás Viktória szervezőtől megtudtuk, hogy Ócsai Károly 1986 és 1996 között a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola szobrásztanára volt. A Budafok-Tétényben élő és alkotó szobrászművész tíz éve hunyt el. A szobrász- és éremművész, művésztanár életművének bemutató kiállítása értékes színfoltja a kerület művészeti életének. Az emlékkiállítás megnyitóján köszöntőt mondott Tokai Gábor művészettörténész, a kiállítást Feledy Balázs művészeti író, a kiállítás kurátora nyitotta meg.
– Ócsai más volt, mint a többi művész. Nem extravaganciájával, nem látványos gesztusokkal, nem hangoskodással és semmiképpen nem magamutogatással élt – sorolta a művészeti író.
– Szobrász volt, de azonnal kitűnt szabatos beszédével, kiemelkedő olvasottságával, műveltségével. Szobrász volt, de egyben gondolkodó is, amely kiemeli őt a kortárs magyar szobrászok sorából.
Feledy Balázs beszélt Ócsai Károly művészetéről, a bemutatásra kiválogatott művekről és arról a négyszázötven oldalas monográfiáról is, amely Tokai Gábor művészettörténész szerkesztésében, Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész és Neducza Náda, Ócsai Károly özvegye segítségével jelent meg 2016-ban a művészről.
Ócsai Károly progresszív szemléletű szobrász volt. 1956-ban fegyveresen is harcolt a Móricz Zsigmond körtéren, a Corvin-közben. Emiatt nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, egyéni utakat kellett járnia a művészetében. Intenzív önképző személyiségével vált hivatásos szobrásszá. Többféle anyagból készültek szobrai, kisplasztikái, érmei, domborművei. Bodóczky Miklós róla írt könyvében olvashatjuk, hogy annak a művészgenerációnak a tagja, amelynek meghatározó fiatalkori élménye az 1956-os forradalom és ezzel együtt a „szocialista realizmus” kritikája. Művészetük a 60-as évek során formálódik, és alapvonása a legújabb külföldi irányzatok és ezzel párhuzamosan a helyi avantgárd hagyományok felfedezése. A 70-es évek elejétől Ócsai Károly művészetének is ez lett az alapvető jellegzetessége, szobrai organikus absztrakt elemek struktúrájaként épültek fel, ezzel párhuzamosan pedig hozzákezdett egy művészetfilozófiai, szemiotikai rendszer kidolgozásához is. A monumentalista szobrásznak készülő művész első nagy méretű kőszobrának faragása közben győződött meg róla, hogy a szobornak nemcsak az ábrázolt téma organikusságát kell tükröznie, hanem a rideg nyersanyag kristályos szerkezetét is. Ez indította a 80-as évek elejétől egy tetraéder-oktaéder alapú művészi rendszer (saját szóhasználatában „kristályszerkezet”) kidolgozására, amely ugyanakkor organikusságát is megőrizte, és amely időről időre megújuló formában, életművének utolsó három évtizedére jellemzővé vált. Ócsai Károly tevékenységét különböző szakmai fórumok számos díjjal ismerték el, így 2000-ben elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének millenniumi fődíját, 2003-ban pedig a Munkácsy Mihály-díjat.
Köztéri szobrai közül az egyik legkiemelkedőbb a Tabánban felállított, személyes élményeiből táplálkozó 1956-os emlékműve, amely egy obeliszk kristályszerkezetből felépítve. Ennek a történelmi eseménynek az értékét, emlékét úgy emeli az örökkévalóba, hogy az obeliszk az ég felé emelkedik. A közepén egy horizontális elrendezésű dombormű látható, ebből a kristályszerkezetből építette föl a történelmi eseménynek azt a modelljét, amit a szívében őrzött.
Borítókép: Tokai Gábor, Neducza Náda, Feledy Balázs (Fotó: Kanyó Ferenc)
