Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvéből tudjuk, hogy útja megannyi kitérővel, számos kalandon át vezetett az angyalföldi nyomortanyáról a senlis-i királyi kápolnáig. Közben olyan állomások voltak az úton, mint az előbb már említett Zeneakadémia, a harctér, a hadifogság, a budapesti éjszakai bárok, a börtön, a koncertpódium és aztán a világhír, majd a senlis-i Cziffra-alapítvány, amelyet azért hozott létre, hogy az ifjú tehetségeket támogassa. Ő maga így vallott minderről kötetében:
Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem, hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor, amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.
A második világháború borzalma után, 1946-tól itthon, lokálokban lépett fel. Ferenczy György, a Zeneakadémia zongoraprofesszora megállapította, hogy a bárzongorázásnál Cziffra többre hivatott, így elhatározta, hogy kihozza az éjszakából, és a komolyzene felé irányítja. A harminchárom éves Cziffrát rendkívüli hallgatóként vették fel a Zeneakadémiára, s kapott még egy szerény filharmóniai ösztöndíjat is.
Otthagyta az éjszakai életet, rendkívül keményen és kitartóan kezdett el dolgozni, gyakorolni.
A magyar koncertélet sztárja lett, de ahogyan fokozódtak a sikerei, egyre inkább megosztotta a szakmát. Féltékenyek voltak a könnyűzenéből jött virtuózra, aki ekkora hatással van a közönségre. Kevés fellépést kapott, a rádióban nem játszhatott, és külföldre is alig akarták kiengedni.
Mint ismert, családjával 1956-ban Franciaországba emigrált. Ünnepelt előadóművészként zajos sikerrel szerepelt a világ nagy koncerttermeiben és fesztiváljain, egyebek mellett a londoni Royal Albert Hallban és a New York-i Carnegie Hallban.
Zongorajátékát általában Liszt Ferencéhez hasonlítják, nemcsak káprázatos improvizációs készsége miatt, hanem azért is, mert virtuóz átirataiban, parafrázisaiban szinte kifejti a szerző vázlatosan maradt zenei gondolatait.
Érett korára a XX. század legnagyobb pianistái, Horowitz, Rubinstein és Richter mellé emelkedett, elégedett azonban soha nem volt magával, állandóan tökéletesíteni igyekezett tudását. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Repertoárján elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta.
A sikereket újabb szenvedés árnyékolta be: fia, ifj. Cziffra György, aki neves karmester lett, 1981-ben egy lakástűzben vesztette életét. Fia korai halála olyannyira érzékenyen érintette a zongoraművészt, hogy azt követően többé nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített. Ezután felesége, az egyiptomi származású Soleilka, a hit és a zene tartotta benne a lelket. Fellépései ritkultak, hetvenkét éves korában egy Párizs-környéki klinikán hunyt el 1994. január 15-én.
Cziffra György nevét Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész emelte be a köztudatba azáltal, hogy 2016-ban életre hívta a Cziffra György-fesztivált.
A világhírű zongoraművész emléke előtt tiszteleg a hazai és nemzetközi zenei élet, ugyanis születésének századik évfordulója alkalmából a 2021. február és 2022. május közötti időszakot Magyarország kormánya Cziffra György-emlékévvé nyilvánította, míg az UNESCO felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.
Balázs János, aki gyermekkora óta mesterként és példaképként tekint Cziffra Györgyre, lapunknak korábban így nyilatkozott a művészről:
A varázsa az egyéniségében rejlett, s abban, hogy fel merte vállalni azt a Jóistentől kapott tehetséget, amit a darabokról képzelt. Nem elégedett meg azzal, hogy pusztán eljátszotta a hangokat, hanem az alkotó társává vált az alkotónak. Általánosságban elmondható, hogy hozzátett a darabokhoz, persze mindezt úgy, hogy nem csorbította a szerző fantasztikumát, mégis belecsempészte a saját egyéniségét.
Cziffra György mindig nyitott szemmel járt a világban, akkor is, amikor ez a világ körül volt véve a fogolytábor szögesdrótjával vagy a börtön falával, s akkor is, amikor valóban a teljes világ tárult fel előtte. Életútja egészen kivételes, példaként szolgál mindannyiunk számára. Hiszen megtanít gondolkodni, kitartani, hinni, emellett megtanít arra is, hogy véleményünk legyen a világ dolgairól: a művészetben és az életben egyaránt.
Szoboravatás, tárlatvezetés, koncert
Cziffra György századik születésnapján több kulturális programmal emlékeznek a művészre. Ma délután 14 órától ünnepélyes körülmények között avatják fel a Cziffra György parkban a zongoraművész szobrát, amely Meszlényi Molnár János szobrászművész alkotása. Kiss Eszter Veronika zenetörténész, az Árnyékból a fénybe című tablókiállítás kurátora 18.30-kor tart tárlatvezetést a Müpa Előcsarnokában. A Cziffra-emlékév fénypontjaként Eötvös Péter első zongoraversenyének ősbemutatója hangzik el Cziffra Psodia – Versenymű zongorára és zenekarra címmel a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 19.30-tól. A gálahangversenyen közreműködik Balázs János zongoraművész és a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara.
Borítókép: A művész arcképe (Fotó: Kresz Albert)
