A fák nem hazudnak

Szüretre érkeztünk advent harmadik hétvégéjén Badacsonyörsre. Csak nem szőlőt szüreteltünk, hanem tobozt a gyönyörű fekvésű Folly Arborétumban. Himalájai cédrus, szír boróka, platánkérgű diófenyő, mamutfenyő és a világ összes ciprusfaja is megtalálható a Kisörsi-hegy déli lankáira felkúszó gyűjteményes kertben, ami nem egyszerűen egy arborétum a sok közül: négy generáció elkötelezett munkájának és kitartásának eredménye. Hihetetlen élmény volt a kert ikonikus növényei között is kiemelkedő, óriástobozú fenyő, a Pinus coulteri szürete, amely a világ legnagyobb tobozt nevelő fenyője. A Folly Arborétum történetével, féltve őrzött kincseivel, fenyőritkaságaival, a tobozszürettel és különleges ízvilágú éttermével is megismerkedtünk.

Fotó: Selmeczi Tamás

A Folly kincsei        Fotó: Selmeczi Tamás

Az arborétum magját, a szőlőbirtokok fölött meghúzódó sziklás, köves „Öregarborétumot” a dédnagyapa, Folly Gyula pécsi orvos telepítette száztizenöt évvel ezelőtt. 

Az alapító fia, Folly Gyula közgazdász a Tapolcai Takarékpénztár Rt. igazgatója volt, majd 1948-ban elveszítette állását. Feleségével és négy gyermekével költözött be a kisörsi présházba, és – bár a terület csaknem kilencven százalékát államosították – a telepítésekkel nem hagyott fel. Az 1949–1964 közötti években jelentősen gyarapította a fenyőgyűjteményét, kapcsolatokat épített ki hazai és külföldi szakemberekkel. A fenyőgyűjteményt ez időtől kezdték Folly Arborétumnak nevezni. Folly Gyula nagyon szerette a fákat, gyakran mondogatta: „A fák nem hazudnak.” Az 1980-as évek közepén fia visszavásárolta az ellopott területeket, és megnyitotta a kertet a nyilvánosság előtt. 

Tobozszüret a Folly Arborétumban     Fotó: Selmeczi Tamás

Folly Réka, a negyedik generáció képviselője így nyilatkozott korábban: – Édesapám sok időt és erőt áldozott az arborétum fenntartására és fejlesztésére. Büszke vagyok arra, hogy kitartóan küzdve visszavásárolta az államosítás miatt elvesztett területeket, így Magyarországon egyedüliként családunknak sikerült megőriznie, gondoznia, gyarapítania az 1905-ben dédnagyapánk által alapított kertet. Ez a felelősségtudat volt bennem is a legmeghatározóbb, amikor igennel feleltem neki kérdésére, tudnék-e segíteni a folytatásban. Férjemmel és három gyermekemmel ekkor hazaköltöztünk Budapestről, ahol addig fogorvosként dolgoztam. Dédnagyapánk ültette az első fákat, nagyapánk dacolva a kommunizmussal tovább folytatta a munkát, aztán édesapánk visszaszerezte az ellopott területeket és megnyitotta a nyilvánosság előtt a család féltve őrzött kincsét. Az ő nagyságukhoz igyekszünk felnőni most mi, a negyedik generáció. Szeretetük, hitük és kemény munkájuk ott van a fák között, s így mindez sokkal több számunkra, mint dendrológiai értelemben vett látványosság. Épp ebben rejlik kertünk különlegessége az ide látogatók számára is, akik azonnal érzik a különös atmoszférát – mondta Folly Réka. 

Adventi séta a Folly Arborétumban     Fotó: Selmeczi Tamás

Gyerekek számára igazi paradicsom a tágas, fából készült, egyedi játszótér. Érdemes szót ejteni a Folly étterméről is, amely téli étlappal, szezonális, helyi alapanyagokból készült friss fogásokkal, finom házi szörpökkel, kávékülönlegességekkel, süteményekkel és az elmaradhatatlan Folly borokkal várja a látogatókat. A chef, Turcsics Gábor nagy hangsúlyt helyezett a helyi és környékbeli alapanyagokra, így a Folly téli menüjében tapolcai a pisztráng, vászolyi a sajt és saját fűszerkertben termett a csombor. – Az előételek között különleges a tapolcai pisztráng tatár, a levesek között örök sláger a gyömbérrel és sült gesztenyével készülő sütőtökleves, de a hagyományostól eltérően „fehéren” készülő csomboros töltött káposztát sem szabad kihagyni a téli étlapról. Az évszakhoz igazodó ízvilágú desszertekről a mestercukrász, Mohácsi Zoltán gondoskodik, egyik remekműve a gluténmentes Arborétum tortája, amihez az aszalt sárgabarackot a Folly Cédrus borába áztatja – mesélte Rácz Tamás, vendéglátás-vezető. 

Folly Rékával készült korábbi interjúnk ITT olvasható.

Borítókép: Tobozszüret alpintechnikával a Folly Arborétumban (Fotó: Selmeczi Tamás)