A szórványban megállás nélkül kell küzdeni

A nagyszebeni HÍD Egyesület tényleg képes hidat teremteni a művészek és a befogadók között. Idén tizenhatodik alkalommal szervezték meg az Ars Hungarica elnevezésű rendezvényüket, amely a minőségi magyar művészetet hivatott felmutatni. A járvány miatti örökös bizonytalanság ellenére Serfőző Levente, az egyesület elnöke nem halasztotta el, és nem mondott le a megszokott művelődési programokról, mert tudja, hogyha egyszer feladják, nem lesz könnyű az újrakezdés. Tehát akármilyen zord idők is vannak, a szórványban megállás nélkül kell küzdeni. 

Serfőző Levente, a nagyszebeni HÍD Egyesület elnöke 2021.11.13. Fotó: Marius Miclea

Varró Sándor református lelkipásztor, Biró Nándor-Alfonz római katolikus plébános, Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet igazgatója, Farkas Adrienne,  a Carola Egyesület alelnöke és Serfőző Levente           Fotó: Marius Miclea

Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező az sem, hogy Nagyszeben szépen fejlődő város a Kárpát-medence déli határában, és az itt működő kulturális intézmények, illetve a megszervezett rendezvények között a magyar kultúrát bemutatni hivatott események egy minimális értékszintet feltétlenül el kell érjenek. Ezt több partnerintézményünk is megértette és igyekezetünkben támogatnak, hálásak is vagyunk ezért, mert egyedül nem lehetne.

– Erdélyben nincs kulturális menedzserképzés az egyetemeken. Azon kevés szervezők közé tartozik mégis, akik ebben vérprofik. Aki önökhöz megy fellépni, az mindig visszavágyik, olyan szépen fogadják a vendégeket. Hol tanulta a szakmát?

– Gyermekkoromban minden nyáron két-három vakációs hónapot a nagyszülőknél töltöttem szülők nélkül, akik itthon maradtak. Egyik ilyen nap, a nyitott ablakon keresztül édesanyám hallotta, hogy a gyermekek az én nevemet kiabálják. Kinézett és rájött, hogy az általam alakított és távozásom előtt megszervezett játékkal voltak elfoglalva az otthon maradt játszótársaim. Tehát, már gyermekkoromtól kezdve szervezéssel voltam elfoglalva, és ez a mai napig életstílusom. De nincs kulturális szakosításom nekem sem, tehát rendezvényről eseményig tanulja mindenki a „szervezésszakmát”. Még nem sikerült a magyarországi példát átcsempészni, beindítani valamely erdélyi magyar egyetemen. Dél-Erdélyben egy szervező mindenes: grafikus, technikus, logisztikával foglalkozik, sajtóreferens és szóvivő egyszerre, önkéntes, HR- és PR-felelős ugyanabban az időben. De még szórólapokat is kioszt és székeket is elrendez, ha szükséges. Így felsorolva rengetegnek és érthetetlennek tűnik, de sajnos nem is volt benne, hogy még a gazdasági részt is ugyanaz a személy kénytelen megoldani. Mindezt annak is köszönhetjük, hogy hiányzik a kulturális menedzsment területén a magyar fiatalok képzése, és ez gond az egyre nehezebben megszervezendő magyar események terén.

– Az idei Ars Hungarica hogyan zajlott le? Milyen újdonságok és milyen gondjaik voltak a járványhelyzet miatt? Honnan kaptak támogatást a kivitelezéshez?

– Nemrég szerveztünk kiértékelő ülést, és a visszajelzésekből azt a következtetést vontuk le, hogy a jelenlegi helyzetben szépet alakítottunk. Hálás vagyok minden támogatónak és partnernek, az önkénteseknek és nem utolsósorban a meghívott művészeknek, akik a szigorítások ellenére itt voltak. A visszajelzések szerint jól érezték magukat, és nem zavart be az sem, hogy a vacsorát gyakran lábon, csomagból kellett elfogyasztanunk, és a szállodai szobában boroztunk, beszélgettünk, hisz 21 óra után mindenkinél záróra.

Ugyanakkor a befogadható személyek számához mérten, amely a termek befogadóképességének 30 százaléka, telt házakkal dolgoztunk. Tehát csak beoltottakat és maszkos nézőket fogadhattunk. Emiatt, köztes megoldásként, ráhajtottunk az online közvetítésre. Elég sokan bekapcsolódtak és megnézték az élő közvetítéseket, természetesen számbelileg többen, mint a teremben megjelentek száma. 

Visszakanyarodva a fesztiválra, szervezésre, nehézségekre és buktatókra, mindig nehéz kicsi költségvetésből olyant alakítani, hogy minden szempontból megfelelő lehessen. Még nehezebb, ha egy megpályázott és elnyert költségvetéssel kezded a fesztivál eseményeit megszervezni, majd ennek megkezdése után értesítenek, hogy a járvány miatt nem kapod meg. Ez történt tavaly a helyi önkormányzat támogatásával kapcsolatosan. Szerencsére nem rugaszkodtunk el és nem szerveztünk túl sok eseményt. 

A mi költségvetésünk több éve úgy alakul, hogy hetven százalékban a helyi önkormányzattól kapott összeg a legnagyobb, magyar forrásokból huszonöt százalékkal és öt százalékkal a kisebb partnereink támogatnak. Természetesen a szakmai partnerségeket nem tudjuk összegben felmérni, de ezek nélkül sem tudnánk sikeres fesztiválokat szervezni.

Dr. Szekeres Attila István, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének külkapcsolati megbízottja, Huszár Szilamér fotós, Serfőző Levente        Fotó: Marius Miclea

– Ha lenne egy jó tündér és megkérdezné, hogy miben segíthetne, hogy még hatékonyabban tudjanak dolgozni, mit felelne?

– Hármat szokás kérni a tündértől: képzett humán erőforrásra van nagy szükségünk, és ebben a legjobban egy olyan sajtóreferensre, aki a különböző médiafelületeken is jártas, de magyarul, románul egyszerre tud boldogulni. Továbbá biztosítson a tündér egy magyar szállodát étteremmel, vagy rendezze a létező nagyszebeni, belvárosi magyar ingatlant úgy, hogy azt használhassuk, és ne kelljen idegenekhez vinni a magyar vendégeinket, és nem utolsósorban minden előzőt saját magunk is megoldunk, ha a jelenlegi költségvetésünknek többlethányadosával tudnánk gazdálkodni, és legalább két munkatárs bérköltségét is fedezni tudnánk. Jelenleg jómagam is önkéntes vagyok, és csak 2007-ben, Európa kulturális fővárosa idején sikerült két munkatársnak fizetést biztosítani. Az érdekelne még, hogy a „magyar térképen” látnak-e jövőt a nagyszebeni magyar közösségnek, vagy úgy, ahogy az oktatást már leírták sok helyen, a teljes beolvadás erőszakos támadásának kivédésében fegyver és paripa nélkül kell boldoguljunk?

Borítókép: Serfőző Levente a HÍD Egyesület elnöke (Fotó: Marius Miclea)