Türelemre tanító, okos állatmese

Általában a filmek jelentős részénél a második rész nem igazán tudja hozni az első színvonalát. Vannak viszont kivételek, nem is kevés. Az Énekelj! című animációs mesefilm második része ilyen kivétel, legalább annyira izgalmas, okos és szórakoztató alkotás, mint az első. Míg az első részben azt kellett megtanulniuk az énekeseknek, hogy még a legreménytelenebb élethelyzetekben sem szabad feladni a küzdelmet, addig a második részben arról van szó, hogy az énekléshez nemcsak hangra, hanem szívre is szükség van, az élethez meg temérdek türelemre.

Az Énekelj! második részében központi hangsúlyt kap a gyász folyamatának bemutatása.

Az oroszlán ugyanis – aki világhírű és idős énekes – elvesztette a feleségét, nem akar többé színpadra állni, nemhogy énekelni nem akar, de még beszélni se nagyon szeretne senkivel. A történet szépen bemutatja, hogy ilyen esetben az a dolga egy jó közösségnek, hogy begyógyítsa a szív fájdalmát. Azért okos alkotás ez, mert rávilágít, hogy ez nemcsak nemes feladat, de nagyon nehéz is egyben. Aki bánatos, az sokszor morgóssá válik, kellemetlenül viselkedik. Az Énekelj! 2 a gyermekeknek azt tanítja meg, hogy ha valaki igazán szomorú, akkor temérdek dolgot tehetünk, hogy megkönnyítsük a bánat elviselését, de a legfontosabb, hogy ne hagyjuk egyedül. A bánat, a szomorúság legfontosabb „tápláléka” ugyanis a magány.

Aztán azt is meg lehet tanulni ebből a moziból, hogy ne ítéljünk elsőre. Az egyik legfontosabb emberi tulajdonság a türelem. Korunkban mindez azért fontos információ, mert olyan mértékig felgyorsult a világ, hogy nem nagyon vagyunk már türelmesek. Pedig türelem nélkül nem fog menni semmi. Türelem nélkül nem múlik el a bánat, türelem nélkül nem lehet legyőzni a félelmet, türelem és állhatatos gyakorlás nélkül nem leszünk képesek kibontakoztatni a tehetségünket. És ami a legfontosabb, türelem nélkül nem működik a család sem, főleg, ha az anya­malac éneklésre adja a fejét.

Borítókép: Jelenet a filmből (IUP Duna Film)