Türelemre tanító, okos állatmese

Általában a filmek jelentős részénél a második rész nem igazán tudja hozni az első színvonalát. Vannak viszont kivételek, nem is kevés. Az Énekelj! című animációs mesefilm második része ilyen kivétel, legalább annyira izgalmas, okos és szórakoztató alkotás, mint az első. Míg az első részben azt kellett megtanulniuk az énekeseknek, hogy még a legreménytelenebb élethelyzetekben sem szabad feladni a küzdelmet, addig a második részben arról van szó, hogy az énekléshez nemcsak hangra, hanem szívre is szükség van, az élethez meg temérdek türelemre.

Az állatmesék ősidők óta a legnépszerűbbek a népi hagyományban. A magyar népmesék között is számos olyan történetet találunk, amelyekben állatok a főszereplők, de persze temérdek negatív vagy pozitív emberi tulajdonsággal. A mesék Homérosza, a híres ókori görög meseköltő, Ezópusz leírásából – amelyek nagy részét szintén a néphagyományból vette – is nagyon sok állatmese került a köztudatba. Mindez azért érdekes, mert az állatmesék segítenek abban, hogy más szemszögből tekintsünk rá olyan emberek életét érintő problémákra, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk. Amióta ugyanis világ a világ, mindig is erre voltak a mesék, most is erre vannak.

Garth Jennings, aki mind az első, mind a második rész rendezője és forgatókönyvírója, úgy látszik, pontosan tudja mindezt, remekül választott animációs filmjéhez állatszereplőket.

Egyrészt úgy tűnik, hogy mindkét részben a modern ember problémáival kell megküzdeniük – elsősorban azzal, hogyan valósítsuk meg álmainkat, hogyan teljesítsük ki tehetségünket –, másrészt azért jó igazán Jen­nings mozija, mert egyáltalán nem ez a lényeg. Mindkét részben azt kell megtanulniuk a szereplőknek, hogy egyedül egyáltalán nem megy. A művészi alkotás, esetünkben egy zenés műsor létrehozása, csakis csapatban lehetséges. Mindkét rész azért állja meg a helyét, mert mindezt nem közhelyesen mesélik el az alkotók, hanem sikerül igazán mélyre hatolniuk. Az első részben arról van szó, hogy létre kell hozni egy közösséget. Ez azért nehéz, mert a különböző tulajdonságokkal felvértezett tagoknak (esetünkben állatoknak) úgy kell együttműködniük, hogy közben ne érezzék rosszul magukat. Nem arról van szó, hogy összezörrenés nélkül kellene dolgozniuk, hiszen minden együttműködés konfliktusokkal jár, hanem arról, hogy ezeket ügyesen kezeljék. Ebből a meséből sok ilyet meg lehet tanulni. Ráadásul még az is fontos, hogy megmaradjunk tisztességesnek. Korunkban, amikor sok olyan mintát is látni, hogy a tisztességtelen és gátlástalan magatartás révén könnyebben lehet érvényesülni, nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni.

Az Énekelj! második részében központi hangsúlyt kap a gyász folyamatának bemutatása.

Az oroszlán ugyanis – aki világhírű és idős énekes – elvesztette a feleségét, nem akar többé színpadra állni, nemhogy énekelni nem akar, de még beszélni se nagyon szeretne senkivel. A történet szépen bemutatja, hogy ilyen esetben az a dolga egy jó közösségnek, hogy begyógyítsa a szív fájdalmát. Azért okos alkotás ez, mert rávilágít, hogy ez nemcsak nemes feladat, de nagyon nehéz is egyben. Aki bánatos, az sokszor morgóssá válik, kellemetlenül viselkedik. Az Énekelj! 2 a gyermekeknek azt tanítja meg, hogy ha valaki igazán szomorú, akkor temérdek dolgot tehetünk, hogy megkönnyítsük a bánat elviselését, de a legfontosabb, hogy ne hagyjuk egyedül. A bánat, a szomorúság legfontosabb „tápláléka” ugyanis a magány.

Aztán azt is meg lehet tanulni ebből a moziból, hogy ne ítéljünk elsőre. Az egyik legfontosabb emberi tulajdonság a türelem. Korunkban mindez azért fontos információ, mert olyan mértékig felgyorsult a világ, hogy nem nagyon vagyunk már türelmesek. Pedig türelem nélkül nem fog menni semmi. Türelem nélkül nem múlik el a bánat, türelem nélkül nem lehet legyőzni a félelmet, türelem és állhatatos gyakorlás nélkül nem leszünk képesek kibontakoztatni a tehetségünket. És ami a legfontosabb, türelem nélkül nem működik a család sem, főleg, ha az anya­malac éneklésre adja a fejét.

Borítókép: Jelenet a filmből (IUP Duna Film)