A Várkapitányság vezetője, Fodor Gergely kormánybiztos pontosan egy éve az elsők között lapunknak nyilatkozta: együtt van a politikai akarat és a gazdasági erő a Budavári Palotanegyed háború előtti fényének és rangjának helyreállításához.
A többéves levéltári kutatás eredményeként akkor már rendelkezésre álltak azok az eredeti tervrajzok és egyéb tervdokumentációk, számlák, fényképfelvételek, amelyek alapján egyértelművé vált, hogy nincs akadálya a királyi palotaegyüttes 1905-ös esztétikai minősége helyreállításának.
Az előző századforduló „sztárépítésze”, Hauszmann Alajos által tervezett és vezényelt átépítés eredményét joggal tarthatjuk a mindenkori uralkodói székhely fénykorának, így nem volt sokáig kérdéses, hogy melyik korszakát állítsuk helyre.
Budapest ostromakor a palotát számtalan belövés érte, a megszállók fosztogatták, központi része napokig égett. Az ötvenes-hatvanas években több, aránylag jó állapotban megmaradt melléképületet (Főőrség, Királyi lovarda, József nádor főherceg palotája, Honvéd főparancsnokság és Vöröskereszt székház) ideológiai megfontolásból részben vagy teljesen lebontották, míg a királyi palotaszárnyakat a hatvanas-hetvenes években egy, a szocreált a neo-reneszánsszal elegyítő építészeti gondolat szerint a középkori falmaradványokat is a megjeleníteni igyekezve állították helyre.
A zsákutcás korszellemnek megfelelően tudatosan pusztítottak mindent, aminek köze volt a szocialisták szemében gyűlölt barokkhoz, mint a „burzsoá fényűzés” stiláris megnyilvánulásához.
Belül a sivár múzeumi terek kialakításán túl több helyen megváltoztatták a termek és az emeletek kiosztását. A háborús pusztítás után megmaradt értékes és igényes belső díszítést megsemmisítették vagy elfedték. Mint azt a Várkapitányság közleménye is aláhúzza, megszüntették azt a nyitottságot, amelyet az egymáshoz csatlakozó térsor biztosított a főemeleten, és amely látványban összekapcsolta a palotát a Dunával. A lebutított, díszeitől megfosztott puritán palotát a római Szent Péter-székesegyház kupolája ihlette vasbeton kupolával – ezúttal ne minősítsük! Fogalmazzunk úgy, hogy mindez nem felelt a műemlékvédelem iránt támasztott mai elvárásainknak.
