– Korábban a Tajtékos dalok – Boris Vian-revüben, most a Veszedelmes viszonyok című zenedrámában rendezte Kiss Csaba. Milyen a közös munka?
– Mindkét darabot Kiss Csaba írta és rendezte. Ő az a fajta rendező, akinek már a próbafolyamatok elején határozott elképzelése van azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne látni a színpadon. Emellett persze mindig meghallgatja és befogadja a színészek egyes ötleteit, így volt ez most is, a Veszedelmes viszonyok esetében. A darabot kívülről elsősorban a rendező látja, ezért nekünk, színészeknek bíznunk kell abban, amit mond. Még akkor is, ha néha olyan dolgot kér, amit nem csinálnánk, ugyanis sokszor bebizonyosodik, hogy igaza van, és jobbá válik tőle a jelenet, az előadás. Jó vele együtt dolgozni, mert egy felkészült, elmélkedő rendező, akinek erőssége a rugalmasság.
– A hírhedt, gonosz nőcsábászt, Valmont vikomtot alakítja. Hogyan építette fel a karaktert?
– Minden férfiban létezik egy gaz csábító, ebből igyekeztem kiindulni. Valmont egy érdekes, összetett figura, aki a saját személyisége miatt esik csapdába. Mindannyiunknak vannak sérülései, ezek tettek minket olyanná, amilyenek éppen vagyunk. Valmont is keresztülment nehézségeken, amelyek közül néhányat megoszt a nézőkkel. Merteuil márkinéban talál cselszövőtársra, akivel élvezik, sőt sportot űznek abból, hogy kibabrálhatnak embertársaikkal. Ám Valmont hiába próbál ebből a mélységből feljönni, s áttörni a saját határait. Azt igyekeztem megfogni, hogy honnan hova jut el, milyen utat tesz meg a darab során, illetve mi az a mondanivaló, amit rajta keresztül adhatok a közönségnek. Azt gondolom, hogy nagy tanulságként szolgál az ő útja. Színészként pedig azért izgalmas kihívás ez a szerep, mert távol áll a személyiségemtől. Nagyon őszinte ember vagyok, aki mindig szemtől szemben megmondja a véleményét másoknak, ám ez a darab arról szól, hogy ki hogyan tudja elrejteni a valódi érzéseit. Némi hasonlóság mégis van köztem és Valmont között: a kollégák közül Janza Kata mondta azt, hogy kifejezetten jól áll nekem ez a karakter, mert a tekintetemben megvan az a fajta csibészség, ami Valmont-ban.
– Igazából minden szereplőnek két arca van: az egyik, amit a világnak megmutat, a másik, amit a leveleibe rejt. Színészileg nehéz feladat ezt a kettősséget megjeleníteni a színpadon?
– Olykor – például amikor nem akarunk megbántani valakit – szükség van kegyes hazugságokra, de ez a darab ennél jóval mélyebbre mutat. Hiszen mindaz, amit a szereplők kimondanak, nagyrészt nem igaz. A karakterek manipulatívak, sértettek, látszatéletet élnek, s ezt nehéz feladat eljátszani, a próbafolyamat során azonban volt alkalmunk mindent kielemezni és kidolgozni.
– A mű nemcsak a szerelmekről, intrikákról és a nemek közti harcról szól, hanem erős társadalomkritikát is megfogalmaz. Ez mennyire érződik az előadáson?
– Az előadással az a célunk, hogy olyan, mindenkit érdeklő témákról beszéljünk, mint a szexualitás, a női-férfi kapcsolat, az intrikák és a hazugságok. Ugyanakkor a darab görbe tükröt tart elénk, s arra hívja fel a figyelmet, hogy miért nem jó, ha nem vagyunk egymáshoz őszinték, nem fogalmazzuk meg az érzéseinket, nem mondjuk ki az igazi gondolatainkat. Ha a szereplők ezt tennék, sokkal egyszerűbb lenne az életük, sokkal tisztább helyzetek születnének. Így viszont egyre mélyebbre süllyednek a hazugságok mocsarában, ami csak lehúzza őket, s nehezen van belőlük kiút. Napjainkban jó példa erre az internet és a közösségi média világa, ahol szintén nem őszinte a kommunikáció. Hiszen van, hogy álnév mögé bújva kritizálják egymást az emberek.
– Mit tudhatunk a darab látványvilágáról?
– Manapság sok színház használja a LED-es háttereket, a hangulatfestést, valamint a vetítéseket. Kiss Csaba mindezt továbbgondolta, élőképeket mutat rólunk a darab közben, ami azért zseniális, mert így a nézők az előadás olyan részleteibe is betekinthetnek, amit egyébként nem látnának. E kivetítések sokat hozzáadnak a darabhoz, különleges filmes élményt nyújtanak. Az előadásban kevés díszlet, köztük egy kerevet és csupán néhány szék kapott helyet. A Kálmán Imre Teátrum tere teremti meg azt a XVIII. századi bensőséges miliőt, hangulatot, amelyben a Veszedelmes viszonyok játszódik. A hangsúly a szereplők mögöttes gondolatain, érzelmi töltetein van.
– És a Kovács Adrián által komponált izgalmas zenén.
– Kovács Adriánnak kitűnő érzéke van a színházhoz, valódi alkotótársa a rendezőnek és a színészeknek is. Emellett hihetetlenül tehetséges szakember, aki úgy nyúl bizonyos zenei témákhoz, stílusokhoz, hogy azok támogatják, sőt magasabb szintre emelik az előadást. A darabban elhangzó dalokat ugyan nem könnyű előadni, sokat gyakoroltuk őket, de nagyon el lettek találva. Mindemellett a szereplők érzelmi állapotát is jól tükrözi a zene, ami sokrétű, barokk és modern egyszerre.
Borítókép: Kocsis Dénes az előadás egy jelenetében (Fotó: Art&Lens Photography)
