A hallgatható verzión Heinczinger Miklós muzsikál és Nacsinák Gergely András mesél, aki a szerzőt a Kárpátok Pelevinjének tartja. Viktor Pelevin – akit Juhász Kristóf maga is mesterei egyikének tekint – kortárs prózaíró, a posztmodern irodalom jeles orosz képviselője, műveit új hullámosnak és hiperrealistának aposztrofálja a kritika, melyek legfőbb jellemzője a folyamatos transzformáció és a meghökkentés. Ez utóbbi Juhász Kristóf munkásságának is sajátja; az írásaiban megjelenő polgárpukkasztást Pataki Tamás egyenesen konzumidióta-pukkasztásként határozza meg, amelyet a szerző védjegyének tart.
Elbeszélései a hétköznapit emelik filozófiai magasságba, vagy éppen fordítva; az emelkedettet – vagy annak hittet – rángatják le a porba. A szarkazmus, a különböző élethelyzetek és történések fonákjának felmutatása, az intellektuális stílus és az olykor vulgáris kifejezésmód ötvözése, valamint a sorok mögött általánosságban megsejthető transzcendentális jelenlét teszi egyedivé kifejezésmódját.
A szünet nélküli szakrális mosoly delíriumában világosan kitűnik az irodalmi alkimizmus törekvése
– írja róla Rimóczi László, aki szerint a szerző bravúrosan játszik a különböző stílusokkal és a szómágiával egyaránt.
Minden író úgy kezdi, hogy szerelmes verseket ír, majd kocsmaköltő lesz; jó esetben a kamaszkori rock and rollba nem hal bele, és elkezd valóban alkotni – fejti ki Juhász Kristóf, aki volt már életében díszletfestősegéd, színpadi ügyelő, vendéglátós, állatistápoló és favágó is. Több zenekart alapított, színházat csinált gyerekeknek és felnőtteknek, előadóművész, újságíró, de elmondása szerint remek kecskefejő is. Önmagát olyan írónak tartja, aki szeret néha verseket is költeni, amelyeket olykor a szereplőivel mondat el.
Ahogy fogalmaz; mesterségbeli tudásának nagy része olvasmányaiból fakad, előadásaira rendszeresen visz könyveket és mindarról beszél, ami ezek kapcsán jut eszébe. Szeret egyszerre több írásán dolgozni, ebben édesapjára hasonlít – mondja –, aki festő és egy időben nem csak egy képet fest. „Általában három dokumentum is nyitva van előttem, és egyszerre bíbelődöm rajtuk” – fejti ki. Fontosnak tartja azt is, hogy erkölcsi rend alapján éljen. A magyar alkotók felelősségét abban látja, hogy az életükkel is példát mutatnak-e.
Egy magyar író nem lehet hitvány ember, folyamatos elvárásokat kell támasztania önmagával szemben. Én napi szinten belebukom a sajátjaimba, de legalább vannak
– mondja a szerző, aki szerint nagyot kell akarni ahhoz, hogy egy kicsi megvalósuljon.
Borítókép: Juhász Kristóf író legújabb könyvével (Fotó: Varga Virág)
