Petőfi Sándor 1844-ben írt elbeszélő költeményét, Kukorica Jancsi verses meséjét, az örökbecsű János vitézt Kacsóh Pongrác 1904-ben zenésítette meg. Most pedig Szirtes Edina „Mókus” áthangszerelte Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák hangszerparkjára. Ez a kivételes társulás egyedi hangzást, látványvilágot varázsol az egyik legismertebb magyar irodalmi alkotásból, hogy csak egy példát vegyünk: az eredeti zenés műben nem szerepelt szájharmonika vagy cajon – a Varidance János vitézében viszont ezek a hangszerek is megszólalnak Szirtes Edina „Mókus”, Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák zenekar játékában. És nem csak a hangzás új és egyedi, a nézőpont sem a megszokott.
Az alkotók azt ígérik, hogy az év egyik legeredetibb, legfrissebb alkotását viszik a nézők elé, amelyben a fergeteges tánc és az élőzene el fogja varázsolni a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt.
Kíváncsian várjuk, hogyan férnek meg egymás mellett a magyar népi motívumok a francia király UV-szemüvegével, illetve a falusi élet díszletei a stroboszkópos udvari partidizájnnal.
Annak érdekében, hogy felkészülten üljünk be a rendhagyó előadásra, álljanak itt Ferenczi György gondolatai a János vitéz kapcsán:
Nem a kornak akarunk megfelelni soha, hanem azt akarjuk megmutatni, hogy ebben a korban mit mond számunkra ez a gyönyörű előadás. Nem eladhatónak akarjuk megalkotni a zenét, akarja a túró, mi nem ilyenek vagyunk… Mi underground zenészek vagyunk, és erre büszke vagyok, hogy a mi brigádunk nem refrénárusító konzorcium. Ez tiszta muzsikálás, ennek kell megmaradni.
És persze Szirtes Edina „Mókus” gondolatait is érdemes megismerni:
Muszáj elfelejteni az eredetit, mert különben az ember nem nyúl hozzá, mert tényleg zseniális. A János vitéz teljesen más feladat volt, mint egy verset megzenésíteni, hiszen itt egy meglévő zenét kell egy egészen más világba helyezni. A hangszerelés ebben az esetben ugyanolyan érték, mint maga a dallam, hiszen a hangszerpark teljesen más, mint az eredeti műben. Ferenczi Györgyék stílusa ebben a helyzetben adott, ők egy nagyon szikár, nagyon erős, egy igazi szittya, karakán hangulatot hoznak az én kis álmodozó, repdeső pillangóimhoz.
Az előadás februárban és márciusban is látható lesz a RaM-ban.
Borítókép: jelenet az előadásból (Fotó: Békefi András)
