Halmy Miklós 1931. február 8-án született Erdőbényén. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán diplomázott, majd 1959-ben kirakatrendezői szakiskolát végzett. 1962-ben tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1965–67 között a párizsi szépművészeti főiskolán tanult, majd Vence-ban, a Károlyi-alapítvány alkotótelepén töltött három hónapot. Több tanulmányúton volt Párizsban, Londonban, Bernben, Erdélyben, a Felvidéken, Krakkóban, Bulgáriában.
Az 1960-as években sajátos, úgynevezett relief stílust alakított ki, azóta ezzel a módszerrel készítette kizárólag négyzetes formátumú, szigorú szerkezetű műveit. Főbb sorozatai voltak: a Szférikusok, az Immanencia, a Hold háza, a Nap háza, a Kőkertek és az Instrumentumok. 2002-ben jelent meg a munkásságát bemutató albumkötete A motívum működése címmel.
Munkásságáért 1991-ben Életmű-díjat kapott, 1992-ben elnyerte a szegedi Nyári Tárlat díját, 1996-ban Munkácsy Mihály-, 2020-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
Borítókép: Halmy Miklós kiállításának megnyitója 1977. február 18-án a Debreceni Orvostudományi Egyetem Galériájában. Balra Hoppál Mihály, mellette Halmy Miklós (Forrás: Epa.oszk.hu)
