Nyomorúságos világvége jön

Az emberiség jövőjét fenyegető egyik legnagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet Maria Schrader Én vagyok a te embered című, 2021-ben készült mozija, amely arról a morális dilemmáról szól a nem is olyan távoli jövőben, hogy engedélyezzék-e a robot és ember közötti házasságot. A film rávilágít, hogy nem lehet ilyet engedélyezni, mert azon a napon jön el a világvége.

Fotó: Christine Fenzl

Maria Schrader Én vagyok a te embered című, 2021-ben készült alkotása, amely egy romantikus sci-fi vígjáték, kicsit sem vicces. Mégpedig azért nem, mert a néző érzi a moziban, hogy amit lát, az nem a távoli, hanem a nagyon közeli jövő. És így még a viszonylag viccesnek ható jelenetek is megkeserednek, mert a mozinézőt a film közepe táján hatalmába keríti a rettegés, hogy amit lát, bekövetkezhet. Simán elképzelhető hamarosan egy szerelmi románc egy ember és egy robot között. Ami, ugye, a nyomorúságos és borzalmas világvége első napja lesz.

A film főszereplője Alma, aki a berlini Pergamon Múzeumban dolgozik ókorkutatóként. Azt a megbízást kapja – mivel egyedül él, de szakmájában elismert, okos kutatónő, aki tisztában van a morális kérdések súlyával –, hogy írjon szakvéleményt arról, engedélyezzék-e a robotok házasságát az emberekkel. Hogy gyakorlati tapasztalatot is szerezzen, három hétre össze kell költöznie egy férfi robottal. A humanoid robotokat gyártó cég kicsit meg is nehezíti az ókorkutató nő dolgát, olyan robotot gyárt ugyanis, ami a nő ideálja. Nemcsak kinézetre kapja meg Alma az álompasiját, hanem viselkedését illetően is egy maximálisan együttműködő és engedelmes férfit kap. Az Almát alakító Maren Eggert játéka azért marad meg egészen sokáig az emlékezetünkben, mert úgy néz a filmben végig, ahogy mindannyian nézünk a moziban. Bizalmatlanul, elképedve, félelemmel telve.

Maria Schrader filmje bár kicsit sem vicces, de nagyon okos alkotás. Az ókorkutató az első perctől tudja, hogy mit gondoljon az ember-robot házasságról, és ez a film végéig szerencsére semmit nem változik. Arról van ugyanis szó, hogy mi történik akkor, ha az ember egy olyan partnerrel van együtt, aki (ami!) minden vágyát teljesíti. Ha az ember eljátszik a gondolattal, akkor az első pillanatban jópofának tűnik a dolog. Nincs több vita és veszekedés, az van, amit az ember akar. A filmbéli nő megkapja az ideális táncpartnert, a férfit, aki szépeket mond, romantikus reggelivel vagy vacsorával vár, rózsaszirmos fürdőt készít egy fárasztó nap után, ahol epret is tud eszegetni andalító zenét hallgatva. A végsőkig elmennek az alkotók: még az ágyban is megtesz mindent, amit kell, lehet, hogy még többet is. Almának, az ókorkutató nőnek mégsem tetszik az álomférfi. Dinamika nélkül ugyanis nincs női libidó.

A film szépen rámutat, hogy férfierő és -energia nélkül semmit nem ér az egész. Minek tökéletes lágytojást csinálni annak, aki nem eszik, mert csak olajat kell benne cserélni? És ezen a lágytojásdolgon bukik meg a történet. Pokoli ugyanis az olyan párkapcsolat, amelyikben csak kap az ember. Ha nem adhatunk, akkor minek élnünk?

A filmbéli indoklás szerint azért nem támogatható a robot-ember házasság, mert a nő szerint le fog épülni a robottal élő ember szociális kapcsolatrendszere.

Másként: egyenes út ahhoz, hogy valaki szociopatává váljon. Az emberi kapcsolatok lényegéhez tartozik, hogy néha nem értünk egyet egymással. Ha viszont egy olyan világot teremtünk, amelyben nem létezik az ellentmondás, akkor megbolondulunk. Vagy leépülünk. De a fő baj az, hogy nem mellesleg kipusztul az emberiség, ugyanis gyerek sem születik. Csak az emberi egó, az emberi önzőség növekszik olyan mérhetetlenül nagyra, ami már kezelhetetlen.

Mindenesetre végre készült egy film, amely után minden nő sokkal szívesebben bújik élete párjához, miközben arra gondol, mennyire jó, hogy ilyen tökéletlenek a férfiak.

A robotoknak pedig ott van a helyük, ahová a filmbéli ókorkutató Alma az első pillanattól kezdve elszállásolta: a gardróbszobában, mindjárt a porszívó mellett.

Borítókép: Jelenet a filmből – pokoli az olyan párkapcsolat, amelyikben csak kap az ember, de adni képtelen  (Cirko Film)