Már a kötet címében is legalább három szellemességpatront lő el a szerző, hiszen Publius Ovidius Naso szellemét idézi meg játékosan, aki Tomi helyett Tomajban – a nevét játékosan kiforgatva és abból igét csinálva – „nassol” a Covid idején. Szellemes önéletrajzi napló ez, hexameterbe, disztichonba, szonettbe és számtalan más, virtust mutató versformába szedve, mesteri színvonalon, kesernyés vagy gyöngyöző kacagásra késztető humorral fűszerezve, egy tudós elme vidéki magányba és Covid előli védettségbe húzódott mindennapjairól, mikrovilágáról (például amikor a városba megy, de onnan szerencsésen hazatér: „Napkeltével száll pöfögényre s elindul vissza, / várja, hogy újra a házát, kertjét lássa, s az asszonyt. / Ím, kapuján ha belép, örül néki mikrovilága, / látván, hogy hősünk túlélte veszélyes kalandját.”), apró-cseprő tevés-vevéseiről, gondolkodásáról, borozásairól. (Amilyen szellemesen és ínycsiklandóan ír a badacsonyi borokról a mester… hát az olvasó valósággal megszomjazik: „Így tegyük hát el a testünket nyugovóra magunk is, / ám ne feledjük a gyógyszert, két deci kéknyelü formán.” Vagy: „Bort vízzel felereszteni akkor bocsánatos bűn csak, / hogyha szomjoltónak kívánod azt iszogatni, / és nem a legfinomabbját választod ki e célra. // Végül a kérdés: in vino veritas, de a borban / szódával ha higul, felhígul-e benn az igazság.” Végül pedig: „Kívánom neked azt, ami lelkem is épen tartja, / dolgos nappalokat, s estére bor zamatát.”)
Pusztay János munkássága egyéb területeken is lenyűgöző (egyik munkájáról, a lapunkban is méltatott Szomaturól, illetve a fordítói, szerzői munkálatokról konkrétan is ír a Covidiust vonzza az aurola borealis című kötetbeli versében), de azt tényleg nem várhatta tőle az olvasó – és ezért aztán igen kellemesen meg is lepődik –, hogy két nagyobb lélegzetű munka között van érkezése, szelleme és jókedve egy ilyen egészen elképesztően okos, szellemes, könnyed, mégis klasszikusnak hatóan súlyos, egyszerre vagány, a halált és a veszélyt kinevető, másfelől ezeket komolyan végiggondoló, és megrendítően, mégis a végső elkomorodás előtt a hangulatot egy csapásra feloldóan megírni képes szerzői attitűdre.
