2022-ben tematikus épülettörténeti sétákkal várja látogatóit a Pesti Vigadó. A januári idegenvezetés Báli szokások a Pesti Vigadóban tematika alapján épült fel. A Mare Temporis Történelmi Hagyományokért Alapítvány szereplői egymást váltva vezették végig a program résztvevőit egy-egy korabeli hölgy alakját megjelenítve, egy-egy báli idény divatirányzatának ruháját magukra öltve. A szórakoztató, az élőbeszéd stílusában előadott történeteiken keresztül kibontakozott a XIX. század báljainak hangulata, a Vigadó épületének története. Szavaik hatására szinte látta a ma embere a zsúfolt báltermet, a magukat legyező hölgyeket, a gardedámokat, az izgatott fiatalembereket, a keringőző párokat és a zenekart.
A különleges idegenvezetés során megismerhették a kor történelmét, az épület és a termek történetét. A hölgyek elmesélték, hogy
a Pesti Vigadó 1865 januárjában nagyszabású bállal nyitotta meg kapuit, s a következő évtizedeket zsúfolt báli naptár jellemezte.
A rendezők a legkülönfélébb ötleteket vetették be, hogy rendezvényük kitűnjön a többi közül. Rendeztek itt korcsolyabált, Jókai Mór regényalakjait megjelenítő jelmezbált, vagy a magyar történelem eseményeit megjelenítő élőképeket. A legköltségesebb bált 1870-ben a Nemzeti evezős-vitorlázó egylet rendezte a Vigadóban, drága táncrenddel, pazar díszletekkel, matrózruhás katonazenekarral, aranyhalas medencével. A bálok közül feltétlenül figyelmet érdemel a legnagyobb magyar, Széchenyi István emléke előtt tisztelgő Széchenyi-bál. 1867-ben, a királykoronázás tiszteletére rendezett banketten Ferenc József is részt vett, és itt született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest. Az érdekes történetek kitértek a régi korok báltermeinek hangulatára, a korszak illemtanára.
A XIX. században a jól nevelt fiatal lányok számára tiltották a kommunikációt a fiatalemberekkel. A házasságig alig-alig lehettek egyedül, és levelezni is csak az eljegyzés után volt szabad. A sétán résztvevők a legyezőnyelv titkaiba is bepillantást nyertek. Megtudták, hogy a legyező a szabályok kijátszásának eszköze lehetett, amivel tudtára lehetett adni az udvarlónak néhány információt, esetleg a lány igazi érzelmeit. A hajadonokat a bálokra idősebb nők, az úgynevezett gardedámok kísérték, nehogy eltévelyedjenek, szégyent hozzanak magukra. A leleményesség viszont nem ismert határokat, és a legyező hamar a szerelem szolgálatába állt. A mozdulatokat mindkét nemnek ismernie kellett, hisz nem volt elég leadni a jeleket, azokat fogni is kellett. Csak néhány érdekesség, melyet megosztott az egyik hölgy a résztvevőkkel: – Az egész nyitott legyező, amelyet bal kézben tartunk, jobb orcánkat érintjük, azt jelenti: igen! Az egész nyitott legyező, amelyet jobb kézben tartunk, bal orcánkat érintjük, jelentése: nem! A jobb kézben tartott legyezőt szívünkre helyezzük: Szeretlek!
A Mare Temporis Történelmi Hagyományokért Alapítvány tagjai szabadidejük jelentős részét fordítják a közös munkára. Ez nem csupán a folyamatos tanulást, a fellépésekre való gyakorlást, a ruhák és használati tárgyak, fegyverek készítését jelenti, hanem állandó kutatómunkát is a korabeli szokásokat, a történelmi hátteret és eseményeket illetően. Érdeklődési területük alapját képezi a sokszínű és életvidám reneszánsz, de foglalkoznak a késő középkor nyüzsgő, titokzatos, olykor dekadenciába hajló világával, illetve a kora barokk színekben, árnyalatokban gazdag, szenvedélyes korszakával is. Az alapítvány célja az alapító okirat szerint, hogy feltámassza és ápolja a IX–XIX. század történelmi hagyományait, és azt minél szélesebb körben terjessze oktató, szórakoztató jelleggel. Céljuk tovább, hogy gyakorlati ismereteket is nyújtsanak a tánc, vívás, íjászat, kézművesség és más, az adott korszak szerves részét képező tevékenységekben. A cél érdekében az alapítvány hagyományőrző táborokat, bemutatókat és foglalkozásokat szervez, emellett más hagyományőrző szervezetekkel együttműködés kialakítására törekszik.
– Sokat töprengtünk azon, hogy mi az a kép, ami leginkább megragadja gondolatainkat, érzéseink legbelső lényegét – írják honlapjukon. – Szerettük volna kifejezni ennek a számunkra különleges, élő és létező, egyszerre külső és belső világnak a határtalanságát, így végül megszületett az Idő Tengere, ami deákul Mare Temporis néven neveztetik. Lassan pedig formát öltött az utazók képe, akik bejárják az elmúlt idők útjait, s a mában élve idézik vissza elődeink mindennapjait, a régmúlt idők szellemét.
Borítókép: (Fotó: Teknős Miklós)
