A színek, minták, harmonikus vonalvezetésű ruhaköltemények pillanatok alatt elvarázsolják a Budakeszin található bemutatóterembe lépő látogatót. A tervezőpáros a népi hímzésmintákat, azok szimbólumrendszerét, a magyar népművészet gazdag hagyatékát ruhákon, lakástextileken, kiegészítőkön keresztül igyekszik újra hétköznapjaink részévé tenni. Olyan ruhákat készítenek, amelyek egyszerre korszerűek és hordozzák múltunk értékeit is. Az eredeti hímzéseket nemcsak hagyományos, kézzel hímzett formában alkalmazzák, hanem a mai technológia felhasználásával keverik és helyettesítik. Nem véletlen a Kodály Zoltán-idézet, amely mottóként áll bemutatkozó soraik előtt a honlapjukon:
A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, melynek lelkét kifejezi… S eljön az idő, mikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek.
Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa életútja szülővárosukban, Püspökladányban találkozott. A „Háromföldnek” nevezett vidék a sárréti betyárvilág, a hortobágyi csikósok és a kunsági emberek ősi bölcsességének metszéspontján helyezkedik el. Innen indultak, ez adott ihletet munkájukhoz, ebből a forrásból merítkeztek. Lakberendezőként kezdték közös vállalkozásukat, a népi kultúra kincseit visszaemelve a mai otthonok világába, és ez a szemlélet érvényesül öltözékeik tervezésekor is. A népművészetet a Kőrösi Csoma Sándor Népfőiskolán ismerték meg mélyebben, nagy hatással volt mindkettőjükre Pap Gábor művészettörténész tanítása. Az egyik vizsgamunkájuk egy autentikus viseletet készítése volt.
Ekkor fogalmazódott meg bennük, hogy milyen jó lenne a viseletet modernebb formában a mindennapjaink részévé tenni. Erika textilműves volt, így maguknak kezdtek ruhákat készíteni, felhasználva a népi motívumokat. Mesélik, hogy azt vették észre, tetszik az embereknek. – Közben együtt dolgoztunk, és olyan lakberendezési munkákat végeztünk, ahová bevittük az ősi motívumokat – sorolta Zsuzsa. – Felfestettük a falra, megjelent a párnákon. Viszont a ruha egy megvalósítható felületet jelentett számunkra, egyre inkább ez került előtérbe. Tisztában voltunk a motívumok szimbolikájával, tudtuk, hogy mit jelent, ha egy üzenetet magunkra veszünk. Olyan sok pozitív visszajelzést kaptunk a környezetünkben lévő emberektől, hogy arra gondoltunk, másoknak is készítünk ruhát ebben a szellemben. Létrehoztunk egy mintakollekciót, és 2008-ban, a Mesterségek ünnepén bemutatkoztunk vele. Nagyon sokat köszönhetünk Igyártó Gabriellának, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége ügyvezető igazgatójának – mondta Zsuzsa. – A Kárpát-medence minden részéről igyekeztünk egy-egy tájegységet kiválasztani, ahonnan merítünk, mert azt gondoltuk, ezzel is az egységet, az összetartozást tudjuk erősíteni – vette át a szót Erika. – Az általunk feldolgozott hímzésmintákat azóta is tudatosan válogatjuk ki tájegységenként, és visszatérő elemként használjuk a tervezés során. Ezek olyan eredendő szimbólumok, ősképek a népművészetben, melyek tükrözik őseink világról, életről alkotott elképzelését és viszonyulásukat a teremtett világhoz. Szeretnénk, ha minél több ember találkozna e motívumokon keresztül is elődeink tudásával.
Voltunk tanulmányúton Erdélyben, a Felvidéken, de a motívumokat a hímzésminta-gyűjteményekből választjuk ki. Az 1900-as évek elejétől hatalmas munkát végeztek a néprajzosok, amikor megörökítették ezeket. Erdélyben a mindennapokban is jelen van, ott első kézből tapasztalhattuk meg ezt a tudást – sorolta Erika.
A szitanyomást alapvetően egy nagyszériás technológiára találták ki. Ők ezt megfordították és kézműves technológiára váltották. Egyenként teszik rá a motívumokat a ruhára, úgy tervezik meg. Elsősorban megrendelésre készülnek a darabok. Van egy kisebb árukészletük, de a honlapot nem webáruházként működtetik, ez inkább egy bemutató oldal. Lehet ez alapján rendelni, de azt mondják, jobban szeretik a személyes kapcsolatot. Így történik egy találkozás, nemcsak velük, hanem azzal is, amit képviselnek. Elmesélték, hogy többször előfordult, amikor valaki találkozik egy motívummal, ami lélekből megszólítja, kiderül, a felmenői arról a vidékről származnak. 2017- ben megkapták a Szervátiusz-díjat a magyar identitás erősítéséért, erre nagyon büszkék. Arra a kérdésre, honnan származik a vállalkozás neve, Zsuzsa válaszolt: – A szónak több jelentése van: bűvölni, elbűvölni, igézni. Néprajzi tanulmányaink során Molnár V. Jóska bácsi mesélte egy előadáson, hogy anyáink, amikor keresztszemmel hímeztek, azt mondták, igéznek. Ebből az igézésből ered a nevünk.
Anyáink igézve varrtak, hímzéskor igéztek, varrással varázsoltak, öltéssel öltöztettek. Elődeink tudták, hogy a ruhákon elhelyezett motívumok, hímzések, színek jelentéssel bírnak.
Ruháik segítettek a mindenséghez igazodni, többszintű védelmet és szépséget biztosítottak viselőjüknek. Az Igézővel nemcsak igézni, elbűvölni szeretnénk. Reméljük, hogy ruháinkon keresztül tovább tudunk adni valami értéket a magyar népművészet gyönyörű, gazdag hagyatékából – összegezte Hargitay-Nagy Zsuzsa.
Borítókép: Kalocsai motívumokkal díszített viselet (Fotó: Hargitay Olivér)
