– Ha nem tudnák, magukon múlik a jövő. És milyen lesz ez a jövő? Erre feleljenek nekem! – mondja a rajztanár az órán a nagykamasz fiataloknak, miközben azok nevetgélnek egy sort rajta a Szerelem első vérig egyik jelenetében. Így megy ez nemzedékek óta. Az idősebbek aggódnak, mert szemtelenséget, lustaságot, nemtörődömséget látnak, ha csak felszínesen közelednek a fiatalokhoz. A kamaszok viszont valamiféle átmeneti állapotban energiát gyűjtenek az élethez, amely előttük áll. Aztán egyszer csak megtörténik a csoda, megjön a motiváció, amely mindig a szerelem képében kopogtat, megtörténik a családalapítás, jönnek a gyerekek, a kamaszból pedig a családja iránt elkötelezett, tisztességes és dolgos felnőtt lesz.
Dobray György és Horváth Péter 1986-os filmje, amelynek címe Szerelem első vérig, erről az átalakulásról szól. Arról az időszakról, amikor bármelyik pillanatban bármi megtörténhet. Amikor egy fiatal kifelé, a világ felé tüskéket növeszt vagy másként szólva „flegmázik”, befelé viszont jobban érez, mint bármelyik költőnk, amikor a legszerelmesebb versét írja. Csak – és ez különbözteti meg a kamaszokat a költőktől – a kamasz nem igazán képes még megfelelőképpen artikulálni az érzelmeit. Mert vagy nem mond semmit, sőt inkább az ellenkezőjét sugallja, mint amit gondol, vagy ha mond, akkor az tízezres szorzója révén túl sok lesz, így szegény kamasz szavai sokszor önmaguk ellen fordulnak.
A Szerelem első vérig nagyon hamar generációs kultuszfilm lett, aminek több oka is van.
Egyrészt a történet szerzője, Horváth Péter hiteles, fiatalos és fordulatos történettel állt elő, olyannal, amire napokkal később is emlékszik, aki megnézte, olyannal, amelyben az érzelmes és a vicces jelenetek éppen megfelelő arányban vannak jelen. Másrészt, ha fiatalokról és leginkább fiataloknak szóló film készül, elengedhetetlen, hogy slágergyanús szerzemények színesítsék a legfontosabb jeleneteket. Dés László zenéje nemcsak szívbemarkoló, de igényes muzsika, Demjén Ferenc pedig mindig jó választás, ha lírai dalokról van szó. Harmadrészt pedig azért is nagyon hamar kultuszfilm lett a Szerelem első vérig, mert elragadóan játszanak benne a fiatalok, úgy, mintha moziszínésznek születtek volna, ami leginkább Dobray György rendező nem kevés munkáját dicséri.
Ha valaki meg akarja érteni, hogy mi sokszor a magyar filmek baja, annak elég csak megnéznie ezt a filmet. Azok a jelenetek, amelyekben nem színészek játszanak, elképesztően hitelesek, természetesek, azokban viszont, amelyekben megjelennek a színházi színészeink, azonnal meg is jelenik a modorosság. Mindez most nem feltűnő, mert a film jelentős hányadában fiatalok (vagy másként szólva amatőrök) szerepelnek. (Ahogy manapság például Kis Hajni 2021-es Külön falka című filmjében is, nem véletlenül lett az elmúlt évtizedek egyik legjobb alkotása.)
Mindezeken túl a Szerelem első vérig azért is tűnik ki a 80-as évek magyar filmgyártásából, mert fontos polgári értékeket közvetít.
Olyanokat, amelyeket a kommunisták szerettek volna minél jobban relativizálni. Bemutatja a film, hogy akkor válik egy kamasz fiú férfivé, ha küzd a lányért, akibe beleszeret. Nagy hangsúlyt fektet az alkotás arra is, hogy ha áldott állapotba kerül egy lány, de még nincsen (fiatalsága miatt) egzisztenciája, akkor sem szabad az abortuszra gondolni, fel kell nevelni Isten ajándékát.
A férfivá válás lényege ugyanis a nő és a család iránti elköteleződés, a megfogant gyermek felnevelésének vállalása.
Borítókép: Jelenet a Szerelem első vérig című filmből (Fotó: Pannonia Entertainment)
