Társadalom-, kultúra- és médiakutatóként a kortárs divat jelenségét értelmezi Keszeg Anna a nemrég napvilágot látott, négy nagyobb fejezetre tagolt tanulmánykötetében. A divatkutatónak számos előítélettel kell szembenéznie a tudományos közegben, ugyanis
[...] a divat tudományos megítélése sokszor csúszik össze azokkal a hétköznapi vélekedésekkel, melyek a divathoz kapcsolódnak.
Pedig izgalmas és érdekes e részterület is: vizsgálható például a divat a kortárs világ jól látható jelentéshozó komponenseként vagy éppen a kortárs társadalmi, gazdasági, politikai folyamatoknak és tendenciáknak vizuális közvetítőjeként is. Az első fejezet a divat fogalmi rendszerét járja körül rendkívül óvatosan és logikusan építkező alfejezetek mentén, így a témában kevésbé jártas olvasók hamar a divatkutatás beavatottjaivá válhatnak.
Az Univerzumépítés a kortárs divatiparban című második fejezetben többek között az Chanel-univerzumba tekinthetünk be, majd fókuszba kerül a filmművészet és a divatművészet közötti viszonyrendszer. A mozgóképes referenciák többsége jól ismert alkotás (például az Álom luxuskivitelben, a Sissi-trilógia), de külön elemzés tárgyát képezi a közmédia csatornáin is nagy sikerrel futó, Émile Zola-adaptáció, a Hölgyek öröme című sorozat. Az utóbbiról a divat mint térrendszer megszületésének kontextusában olvashatunk: „Zola regényének adaptációja nagyon jó példája annak, hogy a vásárláspszichológia alapregénye, mely a nők kapitalista gépezet általi kizsákmányolását teoretizálta, a kortárs sorozatban hogyan válik hangsúlyosan emancipatorikus elbeszéléssé.”
Hogyan értelmezhető a közösségi dinamika a divatfogyasztásban? Van-e értelme még az amatőr–professzionális, valamint a tartalomgyártó–fogyasztó oppozíciónak? – többek között ezekre keresik a választ megannyi tárgykör áttekintésével a harmadik fejezet szövegei.
2020-ban a divatipar története legkomolyabb legitimációs válságát vészelte át. Ez a válság nem volt új keletű: a tömegmédiumok is gyakran cikkeztek arról, hogy a divatipar az első, második, ikszedik legszennyezőbb iparág [...], s e tények figyelembe vétele az elmúlt másfél évtizedben a terület szereplőinél különféle újratervezési stratégiákat idézett elő.
Ezt követően az úgynevezett „instagramolható divat” jelenségé a főszerep, amit a szórakoztatás, a fotózhatóság, a láthatóság, az újdonság és a tagelhetőség fogalmak mentén ismerhetünk meg, majd röviden betekintést kapunk az influenszerkultúra hátterébe is.
A divat kiment a divatból
– kezdte számos előadását ezzel a mondattal az elmúlt években a kutató. És tanulmánykötetében is erről értekezik:
Ez a leegyszerűsítő és hatásvadász megfogalmazás igaz volt a nemzetközi járványügyi helyzet előtt, aktualitása ezt a fordulópontot követően még hangsúlyosabb.
De vajon milyen lesz a divat jövője? Az újratervezés forgatókönyve mennyire reális? – e problémakörhöz jutunk el Keszeg Anna jelenre fókuszáló könyvében, melyben a divat jelenségének vizsgálatán keresztül a társadalmi folyamatok kerülnek előtérbe. A tanulmányokon érződik a téma iránti erős elköteleződés, a többévnyi szakirányú kutatás. Ezenfelül a kötetben Keszeg Ágnes izgalmas divatillusztrációit is megtalálhatjuk.
Borítókép: Egy illusztráció részlete a könyvből. Keszeg Ágnes munkája (Fotó: Metropolitan.hu)
