Népzenész a Kalota partjáról

– A színpadra termett műfajokkal ellentétben a népzenének van egy rendkívül elementáris, bensőséges ereje, ami képessé teheti az előadót arra, hogy örömét lelje a muzsikában még akkor is, ha nincs különösebb hallgatósága – mondta a Magyar Nemzetnek Kiss-Balbinat Ádám. A Junior Prima díjas népzenésszel, hegedűművésszel, népihegedű-tanárral, az I. Kalotaszegi Prímásverseny nyertesével az auten­tikus népzenéhez vezető útjáról, ismeretterjesztő projektjéről, a kalotaszegi népzenéről és arról is beszélgettünk, hogy mi fogta meg a Hegedűs a háztetőn című előadás hegedűsének a karakterében.

Fotó: Arpad Kurucz

– Szerteágazó zenei tudását a következő generációknak is igyekszik átadni.

– Az elmúlt években különböző művészeti iskolákban tanítottam Budapesten, Szentendrén, Zsámbékon, Ürömön és Csepelen is, elsősorban népi hegedűt és elméleti népzenei tárgyakat. A zeneelmélet régóta közel áll hozzám, már csak azért is, mert egy időben muzikológusnak készültem, négy évig a Zeneakadémia zenetudományi szakára jártam. A szüleim is tanítanak, talán családi vonás, hogy a pedagógia szerelmese lettem. Ám amikor jött a pandémia, s vele együtt az online oktatás, félbehagytam az osztálytermi tanítást.

Az Erdőfű zenekar. Fotó: Pörneczi Bálint

– Úgy tudom, hogy az osztálytermek falain túlmutató ismeretterjesztő anyagok összeállításán dolgozik. Hol tart a projekt, és mit lehet róla tudni?

– Idén ötvenéves a magyarországi táncházmozgalom, s ez idő alatt sokan megtanultak néptáncolni, viszont a falusi kultúra tovább hanyatlott. Aktív táncházi zenészként látom, hogy nagyon sok lelkes fiatal akar néptáncot és népzenét tanulni, de a kapcsolat már nem olyan szoros a vidékkel és a hagyományőrző adatközlőkkel, akik mellesleg egyre kevesebben vannak. Ezért a Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjasaként létrehoztam a Körülírás elnevezésű projektet, ami egy népzenei, ismeretterjesztő internetes felület. Fontosnak tartom, hogy legyen mindenki számára egy könnyen elérhető platform, ahol hozzá lehet jutni olyan információk­hoz, amelyek az elmúlt száz évben javarészt könyvekben jelentek meg. A Hagyományok Házának és a Zenetudományi Intézetnek ugyan léteznek szakmai adatbázisai, de érdeklődők, amatőrök, laikusok számára nincs még olyan felület, ahol meg lehet tudni például azt, hogy mi a táncház, mi a csárdás vagy ki volt Martin György. Az oldal egyelőre Instagramon és Facebookon érhető el, de szeretném az összes közösségi médiafelületre kiterjeszteni, valamint egy külön honlapot is szentelni neki.

– Melyik tájegység népzenei kincseihez kötődik leginkább a Kárpát-medencében?

– Ahogy már említettem, érzelmileg kötődöm Kalotaszeghez, ahol a fél gyerekkoromat töltöttem. Ez a térség szinte az első olyan néprajzi tájegység volt, ami a kutatók látóterébe került rendkívül gazdag népzenéje, néptánca, építészete, viselete, hímzései, fafaragásai ­miatt. Zenekarom, az Erdőfű több szálon kötődik ehhez a térséghez: prímás kollégám, Maruzsenszki Andor gyerekkora óta szerelmese a kalotaszegi hegedűsök játékmódjának, míg a formáció bőgőse és brácsása Éri Katalin és Éri Márton testvérpár népzenész édesapjuk, Éri Péter és néptánckutató nagyapjuk, Martin György révén kerültek mindennapi kapcsolatba a tájegység népzenéjével.

– Kalotaszeg köré épült az Erdőfű zenekarnak a nemrég a Magyar Zene Házában adott népzenei gálakoncertje is.

– „Pompás magyarok a Kalota partján” estünk címe egy Ady-versre utalt. A színes műsorban mérai és bánffyhunyadi zenészek és táncosok léptek fel az Erdőfű zenekarral, emellett egy ismeretterjesztő néprajzi előadást is hallhatott a közönség. Soron következő nagy projektünk, hogy megjelenjen második lemezünk, amelynek zenei anyagát tavaly már rögzítettük. Erre közel egyórányi kalotaszegi népzene kerül rendkívül változatos felállásokban, kizárólag Martin György gyűjtéseiből válogatva.

A hegedűs szerepében a Hegedűs a háztetőn című darabban          Fotó: Budapesti Operettszínház

– És milyen produkcióban lép színpadra a közeljövőben?

– A rendszeres péntek esti Erdőfű-táncházak mellett havonta egyszer fellépek a Hagyományok Házában mint énekes, Paár Julcsi és a Fitos Dezső Társulat népzenés meseprodukciójában, amely a Kerekutca címet viseli. Ezen kívül az Idéző 1.84 Társulat vendégeként két táncművész, Tókos Attila és ifj. Zsuráfszky Zoltán, valamint Szabó Marcell zongoraművész társaságában lépek fel a Kaleidoszkóp – Hommage à Bartók Béla címet viselő táncszínházi előadásban, amelyet legközelebb március 25-én, Bartók Béla születésnapján a Hagyományok Házában, majd május 8-án, a Nemzeti Színház által rendezett MITEM záróestjén nézhetnek meg.

– Mindemellett a közönség láthatta a Nemzeti Színház Sára asszony és A helység kalapácsa című előadásai­ban is, míg márciusban és áprilisban ismét a hegedűs szerepébe bújik a Budapesti Operettszínház Hegedűs a háztetőn című darabjában. Mi fogta meg a hegedűs karakterében?

– A darab rendezőjével, Bozsik Yvette-tel egy korábbi munka kapcsán ismerkedtem meg, s amikor a Hegedűs a háztetőn című előadást színpadra álmodta, felhívott. Eleinte kicsit ódzkodtam a musicalben való szerepléstől, de amikor elmesélte, hogyan gondolta újra a karaktert, hirtelen magaménak éreztem a szerepet. Egyébként az eredeti forgatókönyv alapján a hegedűs csak az előadás elején és végén tűnik fel egy-egy rövid epizódra, itt viszont szinte végig színen van, kvázi démoni figura, mintegy tér és idő ura, marionettszálakon húzogatja a szereplőket. A zsidó kisközösséget elszállásoló shtetl zenésze az erdélyi falvak muzsikusait juttatta eszembe, akik bizonyos szempontból kívülállónak számítottak, mert nem abból a kétkezi mezei munkából keresték kenyerüket, mint a társadalom többi tagja – megítélésük nem állt távol a csavargókétól, valamelyest lenézett figurák voltak –, de emellett kiemelt szerepük is volt. Hiszen nélkülük nem tudtak lezajlani az emberi életfordulók nagy eseményei (keresztelő, lakodalom stb.). Ebben a szerepkörben előadásról előadásra egyre otthonosabban érzem magam.

Borítókép: Kiss-Balbinat Ádám hegedűművész (Fotó: Kurucz Árpád)