Amikor 2020 karácsonyán a Netflix bemutatta a Bridgerton család első évadát, az pillanatok alatt a streamingszolgáltató valaha volt legnézettebb műsorává avanzsált (azóta a Nyerd meg életed taszította le a trónról). A pandémia okozta karanténban megcsömörlött nézők boldogan merültek el a György-kori pompában, a fűzőbomlasztó, fülledt erotikában és a feszült családi viszonyokban. Nem ártott a főszereplő Regé-Jean Page karizmája sem, amely vitathatatlanul sütött a vászonról. A sorozat kreátora, Chris Van Dusen most szenved az összevalók vegyítésével.
Története egyszerre zavaros és unalmas, főhőse érdektelen, szereplőinek kezelése nehézkes.
Az első évad a Bridgerton család legidősebb lányának, Daphnénak (Phoebe Dynevor) férjtalálásáról szól. Daphne és Hasting hercegének (Regé-Jean Page) szerelme heves, szenvedélyes, hirtelen, vagyis olyan, mint a fiatal szerelmek. A második évad főszereplői, a Bridgerton család feje, Anthony (Jonathan Bailey) és a szintén családi kötelezettségek súlyától szenvedő Kate Sharma (Simone Ashley) a kötelesség és a szerelem között egyensúlyoznak, vagyis kapcsolatuk jóval felnőttebb, mint Daphne és Hastings meséje, éppen ezért unalmasabb is.
A szürkébb alaphelyzeten a forgatókönyv sem segít.
Anthony már az első évadban a legkevésbé szerethető Bridgerton testvér volt, és ez a második évad nagy részében sem változik, hiába próbál a sorozat hátteret rajzolni a karakterhez és bemutatni, milyen démonokkal kell megküzdenie. Az évad végére válik romantikus hőssé, de a nyolc hosszú, esetenként több mint egyórás rész túl vonatott ahhoz, hogy az ember ne veszítse el érdeklődést ugyanazon kérdés újra és újra felmerülő megvitatása során.
Úgy tűnik, mintha Chris Van Dusen fogta volna Julia Quinn A vikomt, aki szeretett engem című regényét, és a karakterneveket kivéve kidobta volna a kukába, hogy aztán nyolc részen keresztül „igen, nem, igen, de, mégse” szenvelgéssel töltse meg a történetet. A legdrámaibbnak szánt rész például nem szól másról, minthogy az egyik szereplő férjhez akar-e menni vagy sem. Tény, hogy ez komoly döntés minden fiatal életében, de 68 percen keresztül nézni ugyanazt a drámaiság hangsúlyozása érdekében még a legbirkatürelműbb nézőt is próbára teszi. Ezek alapján szinte meglepő, hogy az utolsó rész egy pillanat alatt rendezi a vitás kérdéseket, és varázsolja Anthonyt azzá a romantikus hőssé, aki Hastings hercege az első pillanattól kezdve volt.
A forgatókönyv nehézségein Simone Ashley Kate-je tud felülkerekedni. Ashley a második évad sztárja, remekül játszik. Egyetlen problémája, hogy kiművelt brit akcentusába gyakran keveredik indiai kiejtés, ami önmagában nem lenne zavaró, hiszen a történet szerint Kate Sharma Indiából származik, ám testvére, Edwina (Charithra Chandran) – akivel elvileg együtt nőttek fel – mindig tisztán beszél. Ez az apróság persze a legtöbb nézőt nem fogja zavarni, különösen, hogy Ashley az akcentuscsúszkálás ellenére is meg tudja győzni a nézőket, érdemes ennek a szeretek-gyűlölök párosnak is szurkolni. Az ellenségekből szerelmespárrá érett karakterek története általában kedvelt alapanyag a világirodalomban. Számos példát találni Benedict és Beatricétől kezdve, Elizabeth Bennett és Mr. Darcyn át Lucy Hutton és Joshua Templemanig. A szenvedély megnyilvánulásának változása mindig izgalmas és szórakoztató – legyen szó olvasásról vagy filmnézésről. Kate és Anthony története is ezen a dinamikán alapszik, de túlzottan elnyújtja a karakterfejlődést.
Regé-Jean Page hiánya sem tesz jót a sorozatnak. A színész a második évad bejelentése után nem sokkal döntött úgy, hogy nem szeretne mellékszereplőként visszatérni. Julia Quinn regényei egyfajta antológia családregényfolyamként foghatók fel, ahol a testvérek és házastársaik mellékszereplőként jelennek meg az aktuális főszereplő testvér szerelmi történetében. Page az előző évad hozta sikert máshol szeretné kamatoztatni, ami a színész karrierjét tekintve teljesen érthető, a sorozat készítőit viszont komoly nehézségek elé állította. Hasonló dilemmával szembesültek a szintén György-kori Angliát idéző Sanditon készítői, ahol Theo James mondott nemet a folytatásra. Ott megölték a karaktert, Page esetén azonban nem magyarázza a forgatókönyv, miért nem jelenik meg egyetlen családi eseményen sem. A megoldás elég sutára sikeredett, tekintve hiába elfoglalt herceg valaki, egy olyan összetartó család esetén, mint Bridgerton legalábbis furcsa, hogy még sógora esküvőjén sem jelenik meg az ország egyik legfontosabb előkelősége, miközben még a királyné is ott van.
