Alkotásaikban gyönyörködve megnyugszik a lélek

Mintegy hatvan szemet gyönyörködtető műalkotás látható Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség-díjas keramikusművész, népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és lánya, Petrás Alina Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész, népdalénekes április végéig látogatható kiállításán Pomázon, a Teleki–Wattay-kastélyban. Petrás Mária szakrális témájú domborművei és szobrai, Petrás Alina természeti elemeket megelevenítő művei közelebb hozzák a látogatókhoz a távoli csángó vidéket és annak lelkületét.

Fotó: BACHPEKARYMATE

A kiállítás megnyitóján Nagy Koppányné Farkas Annamária iskolaigazgató méltatta a művészeket: – Kapcsolatuk szép példája annak, milyen finomsággal adja át anya gyermekének a művészi stafétát – kezdte beszédét az igazgatónő.

– Kettősük alapvetően meghatározza művészetük mondanivalóját. Fizikai és szellemi szinten is megjelenik alkotásaikban a belőlük áradó egyszerűség, ugyanakkor az erőt sugárzó, határozott jellem. Olyan emberi értékeket képviselnek, mint a kötődés fontossága, az anya-gyermek kapcsolat, a hagyományozódás, az értékek hangsúlyozása, az isteni küldetés beteljesítése. Rajtuk keresztül is üzen nekünk a Teremtő. Létüknek fontos mondanivalója van, melyet mindketten ösztönösen, természetes módon adnak tovább munkáikon keresztül: porból lettünk, porrá leszünk. Alkotásaikban gyönyörködve az ember lelke megnyugszik, megtisztul

– mondta Nagy Koppányné Farkas Annamária. Petrás Mária férje, Döbrentei Kornél költő egyik saját versét szavalta el a megnyitó közönségének Derengés címmel, majd három fiatal tehetség egy moldvai összeállítást adott elő, hangszerekkel kísérve a dalokat.
 

Petrás Mária Moldvából, a csángó közösség ősrégi kultúrájából jött Magyarországra 1990-ben, két gyermekével. Huszonegy éve laknak Pomázon, ahol lányával együtt saját műtermükben dolgoznak. A művész szeretettel beszélt otthonáról, ahol természeti környezetben élhetnek, házuk ablakából Csobánka lankáira látnak. Az egyedülálló formavilágot létrehozó, a moldvai csángó-magyar kultúrát dokumentáló keramikusművész elsősorban figurális kerámiá­kat készít. Szakrális témájú domborműveiben, szobraiban a csángó falvak imái és énekei elevenednek meg. Népművészeti motívumokkal átszőtt alkotásai meghittséget sugároznak. Kerámiái egyedi, senki más alkotásához sem hasonlítható ősi üzenetet közvetítenek. A lenyűgözően szép kerámiák Babba Máriát, bibliai eseményeket, magyar szenteket ábrázolnak. A kerá­miák mellett az üvegből készült munkáit is láthatjuk a kiállításon. Az üvegre a különböző szentek alakjainak mintázásakor, formázásakor talált rá a keramikus, mert egy letisztult anyagnak tartja. Az egyedi forma és színvilág kedves egyszerűsége elvarázsolja a művészetben, lelki áhítatban elmerülni vágyókat. – Letisztult világ volt, szépek voltak az arányok – nyilatkozta korábban Petrás Mária.

– Az volt a különleges a csángókban, ahogy a reményt és a kötődést a felső világhoz meg tudták élni a mindennapjaikban. Sok gyermek szüle­tett, az asszonyok szép öltözetben jártak, tapintatosak voltak, arra is vigyáztak, mit beszélnek. A gonosznak a nevét nem ejtették ki soha, nehogy megidézzék. A reggeli Mária-harangszótól az esti Mária-harang­szóig, az élet kezdetétől a halálig össze volt rendezve az életük. Névtelen szentek között éltem, a munkáimban azokat a szép, kisugárzó arcokat akarom megjeleníteni. Amit kaptam tőlük, kötelességem továbbadni. Én abból a világból táplálkozom és oda térek vissza, hogy ne tévedjek el

 – mondta.
Petrás Mária énekelt is a megnyitón. Amikor énekel és dobol, az évszázadokon keresztül nehéz sorsát vállaló moldvai magyarok üzenetét hozza felénk. Szülőfaluja, Diószén a Szeret folyó túlpartján fekvő moldvai csángómagyar település. Itt élte gyermekéveit, mely nehéz, olykor fájó gondokkal teli, ámde mégis boldog világ volt, telve a közös éneklések, imádságok vigaszt nyújtó élményével. – Mária, hit, Isten, ebben minden benne van: a jóság, a tisztaság, szépség, maga az élet – vallja Petrás Mária. Énekhangját szerte a világon ismerik, népdalénekesként szólóban is, de a Muzsikás együttes énekeseként is gyakran fellép. A kiállításmegnyitón lányával és Nagy Koppányné Farkas Annamáriával közösen is énekeltek, akivel jó barátságban vannak. Petrás Mária az egyik dal kapcsán beszélt a sziszegősnek nevezett régi imás szövegekről, amelyek a nyelvújítás előtti magyar nyelv emlékeit őrzik. – Azért hívják sziszegősnek, mert voltak falvak, ahol „s” nem volt – mondta el a közönségnek a népdalénekes. – Például Szabófalván, ahol ma már kevesen beszélnek magyarul, de aki még tud, sziszegősen beszél. Tudósok azt mondják, hogy ez egy nagyon-nagyon régi magyarnyelv-változat. A tihanyi alapítólevélben olvashatónál is régebbi – mondta.
Petrás Alina keramikus, népdalénekes édesanyját tartja mesterének, akinek útmutatása, tanítása alapján kezdte el saját formanyelve kialakítását. A fiatal keramikusművészt a magyar motívumok, a jelképek világa foglalkoztatja. Szereti az életfa-, a tulipán- és a napmotívumot, mint jelképet, és a magyar mondavilág érdekli. Az ősi magyar jelképek egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért megkapta a Szervátiusz Jenő-díjat. – Munkáiban a moldvai csángó díszítőművészet legszebb hagyományai elevenednek újra, de ez nem valami másolása a múltnak – fogalmazott az alkotó tevékenységéről Péterbencze Anikó néprajzkutató. – Petrás Alina újraalkotja, újraformálja, amit az ősök hagytak ránk. Minden alkotása egy üzenet, a remény üzenete, hogy lehet újjászületés. A motívumok harmonikusan illeszkednek a bibliai és egyetemes transzcendencia témáihoz, az életfa, a teremtés örök jelképe számos munkájában megelevenedik. Alkotásai újraformálják a természetfeletti, a szent és a profán misztériumokat, utat mutatva a XXI. századi ember tévelygő, értékvesztett, kiutat kereső világában – foglalta össze a néprajzkutató.

Borítókép: Anya és lánya alkotásaiban fizikai és szellemi szinten is megjelenik az egyszerűség és az erőt sugárzó határozott jellem (Fotó: Bach Máté)