Amellett, hogy készség szintjén rögzülnek olyan praktikus ismeretek, amelyet később egy esetleges katonai szolgálat vagy rendészeti képzés alatt hasznosíthatnak; a természetben való tartózkodáshoz is hasznos ötleteket kapnak; megtanulják, hogyan kell tüzet rakni, kifenni egy kést, meghegyezni egy botot – fejti ki Hidán Csaba, aki szerint a legfontosabb mégis az, hogy tapasztalattá válik bennük a bajtársiasság érzése, a többiek elfogadása, a fegyelem és a tisztelet.
Szóba került az is, hogy a rendszeres visszajárókon meglátszik az otthoni oktatás következtében jelentkező fizikai állapotromlás. – Ezek a gyerekek tulajdonképpen a kivételek, de még rajtuk is látom a változást, azonban az egyetemi diákjaim annak következtében, hogy az egész napot a számítógép előtt töltik másfél éve, siralmas fizikai állapotban vannak – mondja, majd azt is hozzáteszi, hogy a tudásátadás a történelem folyamán mindig csoportosan történt. Az ókori görögöknél vagy a Távol-Keleten egy-egy mester köré gyűltek a diákok és közösen beszélgettek; a középkori kollégiumokban, az angolszász campusokon is ez volt a gyakorlat, ma azonban az emberi élő közösségeket felváltja az elszigetelődés.
Egy Hidán Csabával készült korábbi videó ITT megtekinthető.
(A borítóképen látható felvétel a táborban készült. Fotó: Zana Diána)



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!