– adott feleletet saját kérdésére Bodor Géza.
Farkas Franciska, aki az ifjú apácát személyesíti meg, úgy látja: a doktor figurája az, amelyik bevezeti a nézőt a rendház zárt világába.
– Én magam szintén a doktor gondolatait követtem, amikor olvastam a szövegkönyvet. Közben rájöttem, engem is azok a kérdések foglalkoztatnak, amiket ő föltesz – avatott be a színésznő az alkotói folyamatba, hangsúlyozva: a zárdafőnöki és a világi gondolkodás ütköztetése saját, önmagával vívott konfliktusait hívta elő.
– Van-e Isten vagy nincs? Jobb-e, ha abban hiszek, hogy van valaki, aki vigyáz rám, vagy az a jobb, ha tudom, nincs? – morfondírozik Farkas Franciska, akinek hite nem kötődik egyetlen valláshoz sem. – Hiszek az energia létezésében, amely leírható egy képlettel. Hogy mitől rezeg a világmindenséget, az embert is alkotó legkisebb részecske, azt nem tudja megválaszolni a tudomány, marad tehát az a válasz: Isten rezegteti.
A rendező határozottan állítja: egy megrögzött ateista épp oly boldogan megy ki az előadás után a színházból, akár egy mélyen vallásos néző, ugyanis a három ember sorsában mindegyikük megtalálja azt, ami hozzá szól.Gazdag-Kötél Orsi pedig biztos abban, hogy a pszichiáter és a rendfőnök tökéletesen kiegészíti egymást.
– Három nőt látunk, akik sziklaszilárd világnézettel indulnak a darab elején, amely világnézetük a végére teljesen felborul mindannyiukban – véli a színésznő.
– Egy embert kerestem, és találtam – árulta el Pásztor Edina, a zárda főnöknőjét megformáló színművész.
– Legfontosabb a fejlődés. Mindhárman sokat változnak: az anya megrendül hitében, a pszichiáter hitetlenségében, a kislány pedig elveszíti önmagát.
Borítókép: A szereplők már-már naturalista színjátszással maivá tették a szépirodalmi megfogalmazást, eltávolodva a teatralitástól (Fotó: Teknős Miklós)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!