Riba András László ugyanis a pártállami rendszer legmélyére ás le, megvizsgálva a döntéshozatali mechanizmust, a különböző pártszervezetek, intézmények szerepét és működését, illetve ezek változását.
A szerző első igazán fontos megállapítása ebből a mélyelemzésből következik: a rendszer alapjaiban ugyanazon elvek és módszerek szerint működik, mint 1945-ben, amikor a második világháború után Rákosiék kiépítették totalitárius diktatúrájukat, tehát nem is lehet elválasztani attól. A legérdekesebb azonban az, hogyan próbál – mindvégig a ’45-ös gyökereknél megmaradva – reagálni az állampárt az egyre sűrűsödő kihívásokra, amelyek közül talán a legfontosabb az ellenzéki mozgalmak megjelenése, majd megerősödése.
A kötet három nagy részre tagozódva mutatja be a hatalomgyakorlás, a döntéshozatal és a pártállami rendszer változásait, hogyan viszonyult a hatalom az ellenzékhez, 1956-hoz, Nagy Imréhez, önmagához, saját örökségéhez, a többpártrendszerhez, a demokráciához. A könyvet végigolvasva pedig választ kaphatunk arra, hogy vajon mennyire volt aktív cselekvő ebben a korszakban a pártállam, vagy mennyire redukálódott mozgása az eseményekre adott reakciókra; mennyire voltak tudatosak az MSZMP vezetőinek és irányító szerveinek lépései; mennyire készültek fel a hatalmon lévők az esetleges változásra és pozícióik átmentésére.
A kötet a szerző által végzett alapos kutatásoknak és a működési mechanizmusok részletes bemutatásának köszönhetően számos mítoszt fog lerombolni.
Bízhatunk abban, hogy Riba András László munkája közelebb visz minket közelmúltunk, a kádári diktatúra jobb megismeréséhez, valamint annak alapelvként való elfogadásához, hogy a rendszerváltás nem a pártállam közreműködésével, hanem éppen annak lépései ellenére mehetett végbe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!