Mégse adjuk fel a reményt és a küzdelmet, mert a megismerésben nem csupán a ráció és a logika eszközei állnak rendelkezésünkre. Mint az (egyenlet) című versben Vitéz írja: „Aztán már nem lesz semmi, / ami ismeretlen. – Mert aztán / a semmi lesz a minden. / És nem lesz mennyiség sem… / Nem lesz, csak az Isten.” Hogy az alkotók nem pesszimisták vagy optimisták, hanem realisták, sőt szürrealisták, azt a (függvény 3.) című vers is mutatja: „…a másik megértéséhez / nem kell még függvénytáblázat sem, / csak egy érintés, egy mosoly, a türelem, / a hullámhosszra hangolódás gyönyöre, / hogy feloldódjunk a mindenségben.”
Gaál István, Komiszár János és Vitéz Ferenc közös műve a művészet és a tudomány közös határainak számbavétele, a Rend örök művészi és tudósi óhajának holisztikus (képi, képletes és szöveges) kifejeződése, egyben a közös gondolkodás és alkotás örök kívánalmára való felhívás. József Attila írta anno: Játszom. Azé az érdem, ki játszhatott.
A debreceni játszótársak „három hangszeres” kísérlete – alighanem csak a maguk szórakoztatására kitalált – különleges játéknak indult, de aztán komolyra fordult. Komolyan vették a játékot, szellemileg összeadódtak, hogy szinergiájuk által jobban megismerjék, megértsék, és velünk is megismertessék világunkat. Ez az ő érdemük és a mi hasznunk, ha belemerülünk a művük rejtelmeibe.Gaál István–Komiszár János–Vitéz Ferenc: Határérték. Színes-verses Matematika. Kiadja: Komiszár János, Debrecen, 2022.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!