Egyedi, egyszeri és megismételhetetlen

Bohus Réka második egyéni kiállítását láthatjuk a hónap végéig a TOBE Galleryben, melynek ihletője saját gyermeke, aki négy és fél éves korából adódóan a maga egyedi módján érzékeli saját környezetét. Vizuális alkotóként és anyaként, a fotográfia eszközeit segítségül hívva ragadja meg az alkotó azt a különös észlelési módot, melyet egyszer mindannyian megtapasztaltunk, ehhez fűződő emlékeinket felidézni azonban szinte lehetetlen. A fotográfiát mint a látás közvetítőjének eszközét használva igyekszik az alkotó a tárgyfotó és csendélet fotó műfajának rá-, illetve megmutató tulajdonsága mentén megragadni azt a keskeny határvonalat, mely a valós és a megalkotott kép között helyezkedik el.

Bohus Réka egy interjúban nyilatkozta, hogy saját gondolatai kifejezésére rendszerint tárgyi kompozíciókat használ. Egyes vélemények szerint nagyon konstruktivisták a képei, más munkáiban azonban kevésbé személyes, inkább elméleti kérdésekkel foglalkozik. 

A fotográfia és festészet médiumainak viszonya érdekelte diplomamunkájában is. 

A polaroid mint azon kevés fotográfiai képalkotási módok egyike mozgatja, amely egy eredetileg sokszorosíthatatlan technika, és természeténél fogva elképesztő mértékben képes torzítani a valós látványt. Egyedi, egyszeri, és megismételhetetlen. Bohus Réka korábbi sorozatait (Konstruktum, Ami maradt) az egyes tárgycsoportokhoz fűződő személyes kötődésének megragadása jellemezte, a tárgyak bemutatása által absztrahált bizonyos érzelmi szálakat. 

Jelen témájának ihletője saját négy és fél éves gyermeke. Ez az életszakasz, melyet jelenleg megél (második kisgyermekkor), a személyiségfejlődés egy kiemelkedő jelentőségű korszaka. Egyre erősebb éntudata van, van akarata, apróbb céljai. Tapasztalati tudás hiányában azonban nem értelmi, hanem sokkal inkább érzelmi alapon kapcsolódik a jelenségekhez. Az ismeretlenre pedig saját fantáziájával próbál magyarázatot találni. 

A látás számára a legfontosabb érzékelési mód; olyan részleteket tart fontosnak, melyek érzelmi világára gyakorolnak hatást. Ezt a különös észlelési módot, szeretné megragadni a fotográfia eszközeivel. Erről az életkori sajátosságokról olvasva számos olyan fogalommal találkozott, melyek fontos táptalajt nyújtanak a téma feldolgozásához: fantáziahazugság, cselekvéshez kötött emlékezés, mesetudat, artificializmus, esztétikai érzelmek, az ábrázolás, mint pusztán funkcionális, nem célirányos tevékenység, érzelmi kötődés szerinti aránytalan ábrázolás. 

A fotográfiát mint a látás közvetítőjének eszközét használva szeretné az alkotó a tárgyfotó és csendélet fotó műfajának rá-, illetve megmutató tulajdonsága mentén megragadni azt a keskeny határvonalat, mely a valós és a megalkotott kép között helyezkedik el. 

Habár kisfia példájának köszönhetően kezdte érdekelni a téma, a sorozat mégsem gyermeke személyéről szól; ő itt egyfajta szűrőként van jelen, melyen keresztül Bohus Réka vizsgálódik, próbálja megérteni a korosztályára jellemző absztrakt gondolkodásmódot. 

Célja egy előre megépített környezetben dokumentálni annak a sajátos energiának az eredményét, amely a fiával való interakciókon keresztül nyilvánul meg, és amelynek köszönhetően a tárgyak eredeti funkciója átlényegül, új értelmet nyer. A téma teljes körüljárásához többféle műfaji megközelítést is alkalmaz. Amellett, hogy eredeti környezetükből kiemelve bemutatja azokat az objektumokat, melyekre gyermeke sajátos módon fókuszál, pillanatképek vagy konkrét tárgyak valós megmutatásán keresztül mélyebb tapasztalásnak engedhet teret. Azáltal, hogy alkotói szemmel kezdte el vizsgálni fia kreációit, viselkedését, reakcióit, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy ez egy rendkívül gazdag és sokrétű téma, melynek lényegi megragadásában fontos szerepet fog játszani az idő múlása is. Ahogyan fia cseperedik, úgy érlelődik folyamatosan a világról alkotott képe, apránként formálódik a fantázia és a realitás határainak aránya. Bohus Réka elmondása szerint szeretne úgy viszonyulni a projekthez, hogy az az idővel egy hosszú távú fejlődési folyamat bemutatására alkalmas sorozattá bővülhessen. Izgalmas vállalkozás lehetne iskolás korig, vagy még tovább végig követni azt, ahogyan ez a kezdeti kép a világról egyre gazdagabb, egyre életszerűbb állomásokhoz érve miként formálódik tudatosabb, egyre inkább az értelmi jelentéseket előtérbe helyező felfogásmóddá. Hosszú távú célja egy fotókönyv létrehozása, melyben az évek alatt létrehozott képanyag kerek egésszé érhetne. 

Bohus Réka 2015-ben végzett a Kaposvári Egyetem fotográfia BA szakán, azóta Budapesten él és alkot. Munkáiban tárgyi kompozíciók által juttatja kifejezésre az őt foglalkoztató témákat, melyek absztrakt, geometrikus világot eredményeznek. Fotográfiai alkotásmódjában a bemutatott tárgycsoportok mindig egyfajta érzelmi szál kifejezőeszközeiként szolgálnak, ezáltal új értelmet kölcsönözve azoknak. Az egyén érdekli, és az, hogy mit árulhat el egy ember személyiségéről saját tárgykultúrája. Míg eddig a nála idősebb generáció, majd később saját tárgyi kultúrájával foglalkozott, jelenleg figyelme középpontjában a gyermeki észlelés áll. Alkotói tevékenysége során Bohus Réka számos hazai csoportos kiállításon és vásáron vett részt, 2020-ban pedig megrendezték első önálló kiállítását a TOBE Galleryben. 2016-tól a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 2020-tól a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja. 2022-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége fotográfiai ösztöndíjában részesült. Jelenleg a Metropolitan Egyetem MA hallgatója a design- és művészetmenedzsment szak kurátori specializációján.

Borítókép: Bohus Réka: Forgó (Forrás: TOBE Gallery)