A lelki fejlődés rejtélyes titkai + podcast

A francia vígjátékok legnemesebb hagyományához nyúlt vissza Jérome Commandeur, aki A hónap dolgozója című filmjében a francia közalkalmazotti lét előnyeit és hátrányait veszi górcső alá, illetve szatirikus hangvétellel kritizálja azt a fogyasztói társadalmat, amelyben teljesen elveszhet az ember. + podcast

A film kerettörténete szerint Vincent-nek (Christian Clavier játssza a tőle megszokott színvonalon) el kell mesélnie lelki fejlődésének történetét, különben meghal. A helyzet abszurditását az adja, hogy a modern, földhözragadt ember nem is igazán érti, mit jelent a lelki fejlődés, a modern ember ahhoz szokott, hogy anyagi gyarapodásával hivalkodjon. Vincent ráadásul egy ambíció nélküli lusta ember, aki teljesen félreérti, mit jelent közalkalmazottnak lenni.
Az alkotás bemutatja, hogy bár a francia közalkalmazott legendásan védett, de ha a munkája valamiért megszűnik, és nem fogadja el a végkielégítést, akkor nemcsak áldás az, hogy nem rúghatják ki, hanem könnyen átokká is változhat, mert bárhova áthelyezhetik. 

A filmben ebből fakad a humor forrása, mert Vincent-t még az Északi-sarkra is elküldik, ahol jegesmedvék megfigyelésében kell segédkeznie.
Az igazi csavar az a filmben, hogy minél sanyarúbb körülmények közé kerül Vincent, annál jobban fejlődik a lelki élete. Minél többet lát a világból, annál jobb emberré válik. Az alkotásnak fontos üzenete, hogy a férfit a nő szerelme általában jobb emberré teszi, a női érzékenység, a női szenzibilitás sokat tud árnyalni azon, ahogyan egy férfi látja a világot. De a filmben azt is rögtön észrevesszük, hogy a nő három gyereke különböző férfiaktól van, ami azt jelenti, hogy a nőre is ráfér némi lelki gyakorlat ahhoz, hogy megtanuljon párkapcsolatban élni.
Ez a film korunk emberének önzőségét kritizálja igencsak sok nézőpontból. 

Egyrészt látjuk a női önzőséget, amely csak a saját igényeit veszi figyelembe, a férfiakat kihasználja, lélektelen tárgyként kezeli őket, erre utal a mű nem kevés szatirikus jelenete. A hónap dolgozója viszont abban mindenféleképpen kitűnik a temérdek vígjáték sokaságából, hogy azt sugallja, semmi nincs veszve. Mind a női, mind a férfi főszereplő megkapja az esélyt, hogy jobb emberré váljon.

A férfi önző magatartását a mű úgy ragadja meg, hogy Vincent közalkalmazottként nem a köz javáért tesz, hanem a saját jólétéért. A hónap dolgozója egyébként abszurd jelenetek sorában gúnyolja ki, milyen szintre tud jutni a naplopás egy-egy közalkalmazottnál. Vincent élettörténetének nyomon követésekor a nézőben megfogalmazódik a gondolat, hogy a férfi személyisége azért nem igazán tud fejlődni –másként szólva azért maradt meg a gyermeki önzőség szintjén –, mert nem találkozott szigorú elvárásokkal és nem tanult önfegyelmet. Látjuk, hogy Vincent-t sem a szülői elvárások, sem az iskola nem igazán segítette abban, hogy valódi férfivá érjen.
A hónap dolgozója arra is rámutat, hogyha a férfivá érés folyamata megreked valahol, akkor egy nő mellett is lehetséges a változás, csak nagyon fontos, hogy a nőnek legyen türelme kivárni a végeredményt. 

Az elmúlt években rengeteg vígjáték készült, ám igencsak kevés az olyan, ami több nappal később is a néző fejében motoszkál. Már a film kerettörténete is gondolkodásra késztet, mert arra hívja fel a figyelmet: egy ember története nem azonos egy ember lelki életének történetével. Ráadásul az alkotás arra is utal, hogy a modern ember hajlamos hazudni önmagának, hogy légvárakat építsen. A lelki történet elmesélésekor viszont nem szabad hazudni. Mindez önmagában már igencsak nagy kihívás annak a modern embernek, aki egész nap semmi mást nem tesz, csak hazudik. Leginkább szebb életet hazudik magának. A film arra hívja fel a figyelmet, hogy az öncsalás nem segít abban, hogy boldogabb életet éljünk. Viszont ha elkezdünk figyelni a párunkra, ha elkezdünk törődni a környezetünkkel, a környezetünkben élő emberekkel, a lelki életünk egészen biztosan fejlődésnek indul.

Legújabb podcastunkban egy könnyed reggeli beszélgetés során két filmkritikus, Oszlányi Gyöngyvér és Csejk Miklós beszélget a filmről.

Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: Vertigo Média)