– A tizenöt éve tartó magyar–ukrán művészeti és kulturális munkájáért kapta a kitüntetést. Hogyan kezdődött és miként alakult ez a másfél évtized a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) életében?
– 2007-ben hazai és kárpátaljai magyar és ukrán képzőművészek, művészetpártolók összefogásából jött létre az egyesület. Az első perctől kezdve hisszük és valljuk, hogy a kultúra összeköt és nem elszakít; nemzetmegtartó ereje van, de egyben hidat is teremt a különböző népek között, és ezáltal kölcsönösen gazdagít minden nemzetet. Több tevékenységünk mellett a legfontosabbá az ukrán–magyar határ menti művészeti és kulturális együttműködés építése és támogatása lett. Ez a kárpátaljai festőművészeti hagyományok ápolásából, népszerűsítéséből és erősítéséből, a határokon átívelő művészeti együttműködés elősegítéséből, a kárpátaljai és helyi fiatal képzőművészeti tehetségek támogatásából, valamint a kapcsolattartásból áll a Kárpát-medencei magyar és más nemzetiségű, illetve nyugat-európai, valamint tengeren túli és távol-keleti művészekkel. Mindez hosszú távon hozzájárulhat a kárpátaljai polgári társadalom megerősödéséhez, erkölcsi, gazdasági, társadalmi felemelkedéséhez, amely elengedhetetlen feltétele Kárpátalja jövőbeni létezésének az Európai Unióba készülő Ukrajnában, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye turisztikai palettájának bővítéséhez. Magunk mögött tudhatunk számtalan kiállítást, alkotótábort, konferenciát, előadást, és más egyéb programban való együttműködést és részvételt. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy Magyarországról a KMKE-nek vannak a legkompetensebb kapcsolatai és referenciái kulturális, művészeti területen Kárpátalján. Kulturális munkánk társadalmi hatása országosan és nemzetközileg is jónak mondható a visszajelzések alapján. Ezt a munkát szervezem, irányítom tizenöt éve.
– Egy ilyen küldetés lelkileg is sokat adhat az embernek. Ön mit kapott?
– A kárpátaljai festők alkotásai a kárpátaljai hagyományokra építenek. A változatos, gazdag táj és az ott élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek. A népviseletet, a természetet, a hétköznapok egyszerűségét megörökítő pillanatokat színes kompozíciók formájában tárják elénk; portrék, csendéletek, tájrészletek, életpillanatok elevenednek meg a vásznakon, amelyeket a művészek saját érzelmei és egyénisége tesz egyedivé. Azt tapasztalhatjuk, hogy az alkotások Kárpátalja gazdag kultúrájának színes benyomását hordozzák; láthatunk falvakat, utakat, folyókat, dombokat, erdőket, hegyeket és embereket. Kárpátalja sokszínű világa, az ott élő emberek kedvessége, a természet szeretete, a teremtő Istenbe vetett hite nagyon sokat adott a lelkemnek. A másik fontos lelki erősítő pedig az volt, amikor 2019 májusában megkezdte működését magyar–ukrán művészeti összefogás eredményeként a Mária Alkotóház, amelynek vezetője szintén én vagyok. Az alkotóház Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legismertebb turisztikai központjában, Nyíregyháza-Sóstófürdőn található. A ház és alkotótevékenysége a régió művészeti életének részévé kíván válni, valamint kapcsolódási pontként szolgálni a határ menti művészeti együttműködésekben és turistákat, érdeklődőket fogadni.
– A legutóbbi nagy projektjük az Ecsettel a békéért elnevezésű alkotótábor volt, amely az orosz–ukrán háborúra való művészi válaszadást, a béke melletti kiállást is jelentette. Miért tartja fontosnak a képzőművészet eszköztárával reflektálni a kialakult helyzetre?
– 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, a háború pedig azóta is tart, és nagyon sok áldozatot követel. Kárpátalján is naponta vannak katonatemetések, és humanitárius válság alakult ki. A művészek többsége képtelen volt azóta ecsetet venni a kezébe, ami érthető, de nagyon fontos volt a művészet különleges erejével és impulzusával reagálni a napjainkban zajló eseményekre, ezért lett a jubileumi alkotótáborunk tábor fő mondanivalója és címe „Ecsettel a békéért”. A résztvevők Ukrajna kimagasló festőművészei, a tábor kurátora pedig egyesületünk elnökségi tagja, Kopriva Attila volt, aki a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense. Tizennégy művész alkotott egy héten át a kárpátaljai Péterfalva csendes, nyugodt környezetében. Az Ukrán Művészeti Akadémia elnöke, Andrej Csebikin Kijevből maga is úgy fogalmazott, hogy nagyon régen volt alkalma ilyen lelki, művészeti feltöltődésben, hiszen a közelmúltban pandémia volt, most pedig háború van.
– Hogyan látja, mi az, amiben a művészet igazán tud segíteni egy háború során?
– Ez elsősorban lelki segítség. Mindig is úgy éreztem, hogy a művészet valójában lélekből jön és a lélekhez szól. Ez nagyon fontos számomra, mert hiszem és vallom János evangéliumával, hogy „a lélek az, ami éltet”. Természetesen ezen felül az elkészült alkotásokból kiállítást kívánunk szervezni a Munkácsy Mihály Magyar Házban Munkácson, valamint jótékonysági vásárt is készülünk tartani, hogy a befolyt összeggel humanitárius segítséget nyújthassunk Kárpátalján. Meg kell említeni a tizenöt év alatt kialakított nemzetközi kapcsolatok visszhangját is. Sokan reagáltak és gratuláltak például Németországból, illetve Angliából is. Ez szintén fontos egy ilyen rendkívüli helyzetben.
– Hogyan telnek most a kárpátaljai alkotók napjai?
– Most nagyon nehéz nekik. A háború valósággá vált a behívók révén a művészek számára is, amennyiben 18–60 év közötti férfiak. Korábban nekik a nyár a hazai és külföldi alkotótáborokról szólt, de ez is megszűnt. Főleg a fiatalok körében érzem, hogy lelkileg nagyon megviselte őket ez a helyzet, és képtelenek tovább alkotni. Tragikus és szomorú.
– Gondolom, mindennek fényében az egyesület jövőbeli terveit is determinálja a jelenlegi állapot.
– Igen, úgy tűnik, hogy a közeljövő a segítségnyújtásról fog szólni. Az eddig megszokott világunk összeomlóban van. Pandémia, lezárások, korlátozások, most a háború és a gazdasági válság rémképe. Ameddig lehetőségünk van, próbálunk segíteni. A Mária Alkotóházban mi is fogadtunk március és május között menekülteket. Szeretném, ha újra művészet és jó hangulat lengené be a ház atmoszféráját. Ehhez várunk mi magunk is anyagi támogatást, mert lassan a fennmaradásért kell küzdenünk; de bízom benne, hogy van még dolgunk és munkánk. Nagy tervekről tehát reálisan nem tudok beszélni, de kívánom, hogy minél hamarabb újra béke, barátság, és szeretet legyen, és a művészet tovább építse a hidakat a nemzetek között. Úgy érzem, hogy ezért kaptam meg Ukrajna művészeti vezetőjétől a kitüntető oklevelet, mert fontos, hogy a politika mellett a civil missziók, mint például a művészet és a kultúra ápolják és őrizzék a baráti viszonyokat Magyarország és Ukrajna között. Remélem lesz lehetőségünk az egyesület húszéves évfordulóját békében, szeretetben és barátságban ünnepelni.
Borítókép: Őry László az Ukrán Művészeti Akadémia kitüntetésével (Fotó: Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület)
