Ecsettel a békéért

A 2007-ben hazai és kárpátaljai magyar, illetve ukrán képzőművészek, művészetpártolók összefogásából alakult Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület legfontosabb küldetése a kárpátaljai festészet felkarolása, megőrzése és áthagyományozása a jövő magyar generációjának, valamint az öröklött hagyomány frissítése, erősítése, illetve az ukrán–magyar határ menti művészeti és kulturális együttműködés építése és támogatása. Tizenöt éve tartó munkájáért Andrej Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia elnöke nemrég kitüntetésében részesítette Őry Lászlót, a Kárpátok egyesület elnökét, akit a társaság másfél évtizedes működéséről, a kárpátaljai és ukrán művészeket is sújtó háborús helyzetről, továbbá a jövőképről kérdeztünk.

Forrás: Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület

– A tizenöt éve tartó magyar–ukrán művészeti és kulturális munkájáért kapta a kitüntetést. Hogyan kezdődött és miként alakult ez a másfél évtized a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) életében?
– 2007-ben hazai és kárpátaljai magyar és ukrán képzőművészek, művészetpártolók összefogásából jött létre az egyesület. Az első perctől kezdve hisszük és valljuk, hogy a kultúra összeköt és nem elszakít; nemzetmegtartó ereje van, de egyben hidat is teremt a különböző népek között, és ezáltal kölcsönösen gazdagít minden nemzetet. Több tevékenységünk mellett a legfontosabbá az ukrán–magyar határ menti művészeti és kulturális együttműködés építése és támogatása lett. Ez a kárpátaljai festőművészeti hagyományok ápolásából, népszerűsítéséből és erősítéséből, a határokon átívelő művészeti együttműködés elősegítéséből, a kárpátaljai és helyi fiatal képzőművészeti tehetségek támogatásából, valamint a kapcsolattartásból áll a Kárpát-medencei magyar és más nemzetiségű, illetve nyugat-európai, valamint tengeren túli és távol-keleti művészekkel. Mindez hosszú távon hozzájárulhat a kárpátaljai polgári társadalom megerősödéséhez, erkölcsi, gazdasági, társadalmi felemelkedéséhez, amely elengedhetetlen feltétele Kárpátalja jövőbeni létezésének az Európai Unióba készülő Ukrajnában, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye turisztikai palettájának bővítéséhez. Magunk mögött tudhatunk számtalan kiállítást, alkotótábort, konferenciát, előadást, és más egyéb programban való együttműködést és részvételt. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy Magyarországról a KMKE-nek vannak a legkompetensebb kapcsolatai és referenciái kulturális, művészeti területen Kárpátalján. Kulturális munkánk társadalmi hatása országosan és nemzetközileg is jónak mondható a visszajelzések alapján. Ezt a munkát szervezem, irányítom tizenöt éve.

– Egy ilyen küldetés lelkileg is sokat adhat az embernek. Ön mit kapott?
– A kárpátaljai festők alkotásai a kárpátaljai hagyományokra építenek. A változatos, gazdag táj és az ott élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek. A népviseletet, a természetet, a hétköznapok egyszerűségét megörökítő pillanatokat színes kompozíciók formájában tárják elénk; portrék, csendéletek, tájrészletek, életpillanatok elevenednek meg a vásznakon, amelyeket a művészek saját érzelmei és egyénisége tesz egyedivé. Azt tapasztalhatjuk, hogy az alkotások Kárpátalja gazdag kultúrájának színes benyomását hordozzák; láthatunk falvakat, utakat, folyókat, dombokat, erdőket, hegyeket és embereket. Kárpátalja sokszínű világa, az ott élő emberek kedvessége, a természet szeretete, a teremtő Istenbe vetett hite nagyon sokat adott a lelkemnek. A másik fontos lelki erősítő pedig az volt, amikor 2019 májusában megkezdte működését magyar–ukrán művészeti összefogás eredményeként a Mária Alkotóház, amelynek vezetője szintén én vagyok. Az alkotóház Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legismertebb turisztikai központjában, Nyíregyháza-Sóstófürdőn található. A ház és alkotótevékenysége a régió művészeti életének részévé kíván válni, valamint kapcsolódási pontként szolgálni a határ menti művészeti együttműködésekben és turistákat, érdeklődőket fogadni.

– A legutóbbi nagy projektjük az Ecsettel a békéért elnevezésű alkotótábor volt, amely az orosz–ukrán háborúra való művészi válaszadást, a béke melletti kiállást is jelentette. Miért tartja fontosnak a képzőművészet eszköztárával reflektálni a kialakult helyzetre?
– 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, a háború pedig azóta is tart, és nagyon sok áldozatot követel. Kárpátalján is naponta vannak katonatemetések, és ­humanitárius válság alakult ki. A művészek többsége képtelen volt azóta ecsetet venni a kezébe, ami érthető, de nagyon fontos volt a művészet különleges erejével és impulzusával reagálni a napjainkban zajló eseményekre, ezért lett a jubileumi alkotótáborunk tábor fő mondanivalója és címe „Ecsettel a békéért”. A résztvevők Ukrajna kimagasló festőművészei, a tábor kurátora pedig egyesületünk elnökségi tagja, Kopriva Attila volt, aki a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense. Tizennégy művész alkotott egy héten át a kárpátaljai Péterfalva csendes, nyugodt környezetében. Az Ukrán Művészeti Akadémia elnöke, Andrej Csebikin Kijevből maga is úgy fogalmazott, hogy nagyon régen volt alkalma ilyen lelki, művészeti feltöltődésben, hiszen a közelmúltban pandémia volt, most pedig háború van.

– Hogyan látja, mi az, amiben a művészet igazán tud segíteni egy háború során?
– Ez elsősorban lelki segítség. Mindig is úgy éreztem, hogy a művészet valójában lélekből jön és a lélekhez szól. Ez nagyon fontos számomra, mert hiszem és vallom János evangéliumával, hogy „a lélek az, ami éltet”. Természetesen ezen felül az elkészült alkotásokból kiállítást kívánunk szervezni a Munkácsy Mihály Magyar Házban Munkácson, valamint jótékonysági vásárt is készülünk tartani, hogy a befolyt összeggel humanitárius segítséget nyújthassunk Kárpátalján. Meg kell említeni a tizenöt év alatt kialakított nemzetközi kapcsolatok visszhangját is. Sokan reagáltak és gratuláltak például Németországból, illetve Angliából is. Ez szintén fontos egy ilyen rendkívüli helyzetben.

– Hogyan telnek most a kárpátaljai alkotók napjai?
– Most nagyon nehéz nekik. A háború valósággá vált a behívók révén a művészek számára is, amennyiben 18–60 év közötti férfiak. Korábban nekik a nyár a hazai és külföldi alkotótáborokról szólt, de ez is megszűnt. Főleg a fiatalok körében érzem, hogy lelkileg nagyon megviselte őket ez a helyzet, és képtelenek tovább alkotni. Tragikus és szomorú.

– Gondolom, mindennek fényében az egyesület jövőbeli terveit is determinálja a jelenlegi állapot.
– Igen, úgy tűnik, hogy a közeljövő a segítségnyújtásról fog szólni. Az eddig megszokott világunk összeomlóban van. Pandémia, lezárások, korlátozások, most a háború és a gazdasági válság rémképe. Ameddig lehetőségünk van, próbálunk segíteni. A Mária Alkotóházban mi is fogadtunk március és május között menekülteket. Szeretném, ha újra művészet és jó hangulat lengené be a ház atmoszféráját. Ehhez várunk mi magunk is anyagi támogatást, mert lassan a fennmaradásért kell küzdenünk; de bízom benne, hogy van még dolgunk és munkánk. Nagy tervekről tehát reá­lisan nem tudok beszélni, de kívánom, hogy minél hamarabb újra béke, barátság, és szeretet legyen, és a művészet tovább építse a hidakat a nemzetek között. Úgy érzem, hogy ezért kaptam meg Ukrajna művészeti vezetőjétől a kitüntető oklevelet, mert fontos, hogy a politika mellett a civil missziók, mint például a művészet és a kultúra ápolják és őrizzék a baráti viszonyokat Magyarország és Ukrajna között. Remélem lesz lehetőségünk az egyesület húszéves évfordulóját békében, szeretetben és barátságban ünnepelni.

Borítókép: Őry László az Ukrán Művészeti Akadémia kitüntetésével (Fotó: Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület)