Az összetartozás jelképe

Szellemfalu, a holtak falva – ma már csak így emlegetik a környéken az egykor eleven, gyönyörű fekvésű települést, Derenket, a magyarországi lengyelek zarándokhelyét. A szlovák határtól egy kilométerre fekvő hajdani kis falu emlékét korábban csak az indákkal benőtt épületek maradványai, az elvadult, egykor gazdagon termő gyümölcsfák, a poros utak jelezték. Az 1990-től megrendezett derenki búcsún viszont egyre nagyobb számban jelennek meg a derenki leszármazottak, a gyermekek, unokák, rokonok, akik ragaszkodnak a derenki lengyelség múltjához.

Ma turistaút vezet az egykori falun keresztül, ahol szívbe markoló látvány a fejfára emlékeztető magyar és lengyel nyelvű táblák sora, amelyek a házak helyét jelzik, rajtuk a tulajdonosok és új otthonuk neve is szerepel. Már csak az emlékhelynek és kiállítótérnek újjáépített iskolaépület áll és a kis kápolna, melyet közel hozzá emeltek. Az egykori szent Tádé Juda-templom helyére kőkeresztet állítottak. Ahogy a „szellemházsor” előtt haladunk, szinte látjuk az egykori, élettel teli portákat. Hihetetlen, de ma is termő öreg gyümölcsfák állnak az elvadult kertek helyén. Egy tábla jelzi a temetőhöz vezető utat, ahonnan néhány perc sétával érjük el a gondozott sírkertet, melyben fakeresztek és régi, faragott sírkövek emlékeztetik az élőket múltjukra, szeretteikre. A 18. századi derenki lengyelség a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike, amely a mai napig, közel háromszáz éve őrzi ősei nyelvét és etnikai tudatát. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 2003-ban a romfalut történelmi emlékhellyé nyilvánította.

A derenki dombon, a kis kápolna előtti téren tartják minden évben a hagyományos búcsút. Az eredeti templombúcsút október 28-án, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok emléknapján tartották annak idején Derenken. Rémiás Istvántól, a derenki búcsú egyik szervezőjétől megtudtuk, hogy ebben az időszakban Derenk szinte megközelíthetetlen az esős időjárás miatt. Így esett a választás július utolsó vasárnapjára. Idén a Derenk Öröksége Egyesület, a Lengyel Közművelődési Központ és a Derenkről elszármazottak szervezik a búcsút. Nyolcvanfős lengyel delegáció is érkezik vasárnap. Az ünnepi beszédek után lengyel és magyar szentmise lesz, majd közös koszorúzásra indulnak a résztvevők a temetőbe. A kulturális programot magyar és lengyel hagyományőrző együttesek adják. Fellép a Drenka Polska együttes is, amely 2007-ben alakult. Népdalokat, balladákat szólaltatnak meg citera és harmonika kíséretében, ­őseik nyelvén, majd közös  ebéd várja az emlékezőket.

Kevesen élnek már azok közül, akik Derenken születtek vagy oda házasodtak be, és megélték falujuk lakóinak széttelepítését. Az 1990-től megrendezett derenki búcsún viszont egyre nagyobb számban jelennek meg a derenki leszármazottak, a gyermekek, unokák, rokonok, akik ragaszkodnak a derenki lengyelség múltjához.

Borítókép: a falu (Fotó: Selmeczi Tamás)