A Tamási Áron-emlékév (az 1897-ben született írónak ugyanis idén ünnepeljük a 125. születésnapját) apropóján a Nap Kiadó ismét kiadta először 1997-ben, de utána többször is megjelent reprezentatív, jól szerkesztett, kulcsfontosságú írásokat tartalmazó kötetét. A fényképmelléklettel induló könyv nem kevesebb mint kilenc fejezetben gyűjti össze az eredeti hangú, gyorsan klasszikussá váló író életművének ikonikus részleteit, levelezését, a kortársak és utódok által írt recenziókban, irodalmi művekben lecsapódó fogadtatását és recepcióját, az 1956-os forradalomban betöltött, vélelmezett szerepét firtató ki- és meghallgatások saját naplójában rögzített eseményeit. (A kötetet szerkesztő Tamás Menyhért egyébként egy másik könyvében, Az én Tamásim című, Hódolat versben, drámában, prózában alcímű kötetben egy egész színművet szentel a kihallgatásokra várakozó Tamási Áron gondolatainak.)
A kötet olvasása kétféle módon lehetséges: haladhatunk benne lineárisan, hogy a teljeshez közelítő képet kapjunk a tárgyalt szerző gazdag életművéből és recepciójából, de lehet célzottan is olvasni, arra fordítva a fókusz irányát, ami éppen érdekel bennünket – mindig jó érzés a korabeli irodalmi viszonyokba aláereszkedni, ezért különösen izgalmas a levelezés és a naplójegyzetek böngészése. (Ilyenkor rendre felmerül bennem a kérdés, hogy a digitális világ levelezése hogyan válik majd – ha egyáltalán – kutathatóvá a jövő filoszai számára: hiszen a lehetőségek bővülésével a születő levelek mennyisége is megnőtt, hangneme már-már frivollá vált, és csak abban az esetben lesz hozzáférhető a kutatások számára, ha erről a szerző halála előtt rendelkezik és gondoskodik. Nem lesz könnyű, az már bizonyos.)
Ajánló
Tamási Áron szülőfalujában mutatta be a békéscsabai színház a Vitéz lélek című drámát
A főként helyiekből álló közönség állva tapsolta meg a színészeket.