Mindent elural az idétlenkedés + podcast

A Gru-trilógia még arról szólt, hogyan győzedelmeskedik a hatalomvágy felett az apai szeretet, hogyan születik meg a család, amely, ha összefog, senkit nem érhet semmi baj. A Minyonok ekkor még mellékszereplők voltak, burleszknevettetők. A negyedik részben mindez megfordul: a tartalom mellékessé válik, és mindent elural az idétlenkedés. + podcast

Minyonok: Gru színre lép Forrás: UIP-Duna Film

Sokan arról beszéltek a Gru-trilógia első részei után, hogy a Minyonok igazán megérdemelnének egy saját filmet is, annyira helyesek. A Minyonok: Gru színre lép (rendezte: Kyle Balda és Brad Ableson) című negyedik rész – amely egyébként egy előtörténet, Gru gyerekkorának titokzatos részleteibe vezeti be a nézőt –, a mellékszereplőket teszi meg főszereplőnek, ahogy a film címe is mutatja. Tény, hogy a spanyolos hangzásvilágú halandzsanyelven beszélő apró kis sárga figurák soha nem látott karriert futottak be. Valamiért megszerették őket a nézők. A titok egyébként nem is olyan bonyolult, jószerivel úgy viselkednek, mint a gyerekek. Szeretnivalók és ők is nagyon tudnak szeretni. Ha valamit a fejükbe vesznek, akkor odaadással teszik, de persze az esetek döntő többsé­gében elrontják a dolgokat, ebből adódik a humor forrása. Akárcsak a klasszikus burleszk esetében: itt is a fenékre esés a lényeg.

A Gru-trilógia első részei a család megszületéséről szóltak. Arról, hogyan alakulnak ki az apai érzések egy férfiban, és arról, hogyan alakul át egy vagány, emancipált nő anyává, miközben persze életben próbál maradni egy nem túl barátságos világban. A legújabb rész is tartogat erkölcsi tanulságot, mert a kiskamaszok azzal szembesülhetnek, hogy kitartás nélkül semminek nincsen eredménye, a hőn áhított medaliont csak temérdek és kitartó biciklizés révén lehet megszerezni, valamint csapatban lehet igazán győzedelmeskedni, viszont, ha csapatban küzd az ember, akkor elengedhetetlen az együttműködés. Mindegyik rész szólt arról eddig is, hogy Gru és a Minyonok között barátság van, amelynek színes természetrajzát a temérdek Minyon révén remekül lehetett ábrázolni. A barátságnak ugyanis sokféle megnyilvánulása létezik. A Gru-filmeknek fontos tanulsága, hogy megeshet egy ember életében, hogy kihasználja a barátai jóindulatát, de azt is látjuk, a boldogsághoz vezető út csak az együttműködés, az egymás iránti elköteleződés, az egymásról való gondoskodás révén valósulhat meg. Éncentrikus, önző világunkban mindez nagyon fontos üzenetértékkel bír.

A negyedik részben viszont már háttérbe szorul a történetmesélés, bár azt nagyon helyesen bemutatja a film, milyen kalandokat képes kitalálni magának egy gyerek, ha használja a fantá­ziáját. A filmtörténet gyökereihez nyúlnak vissza az alkotók, a klasszikus burleszkfilmekre jellemző gegeket látunk, amikor a Minyonok kalandjai kerülnek a figyelem középpontjába. Tudjuk jól, hogy minden családi mozifilm igyekszik a felnőtteket is szórakoztatni, a Minyonok: Gru színre lép úgy, hogy temérdek jelenetet idéz meg a filmtörténetből, persze humorral és némileg kifordítva önmagából. A film cselekménye a Gru korábbi részeihez képest sekélyesre sikeredett, ám valószínűleg most nem a történetmesélés volt a cél, hanem a nevettetés.

Legújabb podcastunkban egy könnyed reggeli beszélgetés során két filmkritikus, Oszlányi Gyöngyvér és Csejk Miklós beszélget a filmről.

Borítókép: Minyonok: Gru színre lép (Fotó: UIP-Duna Film)