Miért fontos, hogy a műfordító művész és tudós is legyen?

Osztrák Állami Műfordítói Díjat első alkalommal ítélték magyar műfordítónak. A rangos elismerést az osztrák kulturális minisztérium az osztrák irodalom más nyelvre történő átültetéséért ítélte Adamik Lajosnak. A kitüntetett fordítóval a Gondola készített interjút.

Forrás: volksgruppen.orf.at

A beszélgetés során Adamik a fordítás nehézségeiről beszélve elmondja, hogy

a jó fordítás körüli eszmecsere mindig is e két sarokpont körül forgott: szépség és hűség. A nyelvek és kultúrák közötti távolságok miatt ezer százalékig pontos, egyúttal költőileg is tökéletes irodalmi fordítás nemigen létezhet, a fordító napi munkájában így újra meg újra szembesül a kérdéssel: hol és melyik irányba tegyen kompromisszumokat.

Kiderül az interjúból, hogy Adamik Lajos a szegedi Inscriptiones Alborum Amicorum kutatócsoport tagjaként művelődéstörténeti és hungarológiai kutatásokat is folytat, s ennek keretében egyebek mellett „hol a törökkori végvárakat őrző stájer exulánsok, hol az osztrák örökösödési háborúban vitézkedő magyar tisztek és közkatonák életét” igyekszik feltárni. 

Legutóbb egy hamburgi ​diák erdélyi utazásait sikerült dokumentálnunk a 17. századi Erdélyben. Albumának bejegyzői között az ifjú Apafi Mihályt, a későbbi fejedelmet is megtaláltuk. Az effajta forrásfeltáró munka maximális filológiai pontosságot követel, és számos kapcsolódási pontot nyújt a fordítói munkához

– magyarázza a kitüntetett szakember. 
Ilyen hobbi mellett érthető, hogyan tud akár több száz éves szövegeket is filológiai alapossággal feldolgozni.
„Minél régebbi egy szöveg, annál több háttérmunka, hozzáolvasás, esetenként saját kutakodás szükséges ahhoz, hogy egyáltalán hozzáférjek a szerzőhöz és művéhez. A fordítói ihletnek és leleménynek csak ezután jut szövegtől függően kevesebb-több szerep a megformálásban” – mesél a fordítói munka izgalmas részleteiről a kitüntetett, majd hozzá teszi:

A fordító legfőbb munkaeszköze a nyelv. Minden nyelv más, és minden nyelvnek vannak egyedi sajátosságai és szépségei. A magyar fordító e tekintetben különösen szerencsés, ​​mert a magyar nyelv csodálatosan hajlékony és képlékeny anyag, viszonylag szabad szórendjével, fürgén ide-oda mozgó igei állítmányával és agglutinációs rendszeréből következő, szó szerint végtelen szóalkotási lehetőségeivel kiapadhatatlan forrást kínál mesterségünknek.

Borítókép: Az osztrák irodalombarátok által kitüntetett magyar műfordító, Adamik Lajos (Fotó: volksgruppen.orf.at)