Filmszínházi bárhangulat, decens selyemfényekkel
Az érzelmekkel átitatott, teljes karriert átfogó dallista másfél órát ölelt fel a Papp László Budapest Sportarénában. Előzenekar nem volt, a koncert a meghirdetettnél csupán tizenkét perccel kezdődött később. Négytagú zenekar (gitár, basszusgitár, dob, zongora) és három vokalista – közöttük egy testvérpár – kísérte Lara Fabian-t.
Elegánsan, visszafogottan és filmszínházi hangulatban berendezett, minimalista színpadkép fogadta a közönséget. Decens, fekete selyemfények hullámoztak az énekesnő körül.

Fekete minimalizmus, kivetítő nélkül
Az este nagy részében olyannyira visszafogott volt a hangulat, hogy kivetítőn sem láthattuk az énekesnőt. Ez olykor hiányérzettel töltött el, máskor azonban maximálisan illeszkedett a koncert ívéhez. Lara Fabian – világhírnevet megelőzően – brüsszeli bárokban és klubokban is énekelt, és ez időnként érezhető volt Budapesten is. Mintha ez a muzsika bensőségesebb közegben, kisebb bárban teljesedhetne ki igazán.

Lara Fabian anorexiája és a pozitív gondolatok ereje
Az énekesnő – a közelmúltban megjelent – könyvében nyíltan vallott arról, hogy korábban, egy szerelmi csalódás következtében anorexiában szenvedett. Arról is ír, hogy hogyan épült fel, és ezt a koncerten is többször hangoztatta. A szerelem, a pozitív gondolatok és az önmagunkba vetett hit erejéről beszélt.
A rajongói kezdeményezésre a fővárosba érkező belga–kanadai énekesnő kiegyensúlyozottan és elegánsan állt a színpadon. Láthatóan jóban van önmagával, s a múlt árnyai már messze szálltak.
Az I Will Love Again is felcsendült
Lara Fabian egyik legnagyobb hatású szerzeménye, a 2000-ben megjelent I Will Love Again ovációt váltotta ki a budapesti közönségből. Ez a szerzemény a Billboard Top 100-as listáján a 32. helyig jutott és hosszú hetekig jelen volt a legjobbak között.
A dalok sorrendje a turné során gyakran cserélődik, ami dicséretes, tekintve, hogy a legtöbb előadó állandó dallistával dolgozik és attól cseppet sem tér el. Lara Fabian budapesti koncertje esetében a nóták az este hangulatához illeszkedő sorrendben követték egymást. Az előadó franciául, olaszul és angolul is énekelt. Tette mindezt olyan energiával és átéléssel, amely még akkor is hatással volt a hallgatóra, ha nem feltétlenül értette a szöveget.