Titkolt festmények

Tót Endre, akit az első kelet-európai konceptművésznek könyvel el a nemzetközi művészettörténet, első NSZK-ban töltött éveiről váltig állította, hogy bár testközelből élte meg az újfestészet nyolcvanas évek eleji robbanását, kimaradt abból. Pedig akkor újra festeni kezdett. A közönség most először láthatja a titokban, 1982 és 1985 között készült alkotásait. Az elfeledett képek majdnem negyven éven át várakoztak a festő kölni pincéjében.

Mindig a kalandos élet jellemezte a művészt, akit az első év végén kirúgtak a Képzőművészeti Főiskoláról, így az iparművészeti murális szakán végzett 1965-ben, akkor még Tóth Endreként. Később – hosszú procedúrát vállalva – kivetette a h betűt a vezetéknevéből. A 60-as években őt tartották a legnagyobb ígéretnek, ám az évtized végére kiiratkozott a hagyományos festészetből, hogy az egyik első konceptuális művész legyen Magyarországon. Ennek megfelelően olyan új platformokon alkotott, mint a sürgöny, a képeslap, a póló, a film, a fényreklám, a graffiti, s a Zéró és Semmi konceptjei mail art művekben, utcai demonstrációkon, fotóperformanszokon, gépeléseken, pecsételéseken, ofszetmunkákon és művészkönyvekben hódítottak. A hetvenes évek végén elnyerte a DAAD Berliner Künstler Program elnevezésű nyugat-berlini ösztöndíjat, azonban útlevélkérelmeit egy esztendőn keresztül minduntalan elutasították, míg végül a nyugati sajtó nyomására engedett a kommunista hatalom. Miután nem tért haza, a „disszidens” művész lakását elkobozták. Ösztöndíjának lejárta után, 1980-ban költözött Kölnbe, ahol ma is él és alkot. Pont abban az időszakban telepedett le a Rajna menti városban, amikor a festészet újrafelfedezésének jegyében rendezett tárlatok uralták az európai és észak-amerikai kiállítóhelyek. Ilyen volt 1980-ban a velencei biennálé kiállítása, az Aperto, 1981-ben a londoni A New Spirit in Painting, 1982-ben a Documenta és a berlini Zeitgeist. Ezek mind a konceptuális, elanyagtalanított művészet évtizede után tapasztalható „képéhségről” tanúskodtak. Köln ekkortájt a neoexpresszionista festészet egyik legfontosabb színteréül szolgált. Tót Endre ebben az időszakban született 103 festménye és több száz rajza, pecsétmunkája tavaly került Budapestre. Az Acb Galéria ebből az anyagból mutatja be művészettörténeti különlegességnek számító válogatását. A titokban született, frissen felfedezett művek leginkább Tót Endre korai, expresszív alkotásai­val mutatnak rokonságot, különösen azokkal a figuratív képekkel, amelyeket ma Hencze Tamásról és feleségéről vad ecsetvonásokkal 1966-ban készült portréfestményekből ismerhetünk. A Warum male ich? ciklus műveiben meghatározók a mozdulatok, előtérbe kerülnek az ábrázolt figurák közti kapcsolatok, a képek összhatása egyszerre drámai és ironikus, alkalmanként karikatúraszerű. A kiállítás a sorozat egyik darabjáról kapta a címét – Miért festek? –, amely önleleplező módon a nyolcvanas évek elején az ecsetet újra kézbe vevő Tót festészettel kapcsolatos dilemmájára utal.

Borítókép: Tót Endre festőművész (Forrás: Acb Galéria)