Augusztus 4. és 7. között a németországi Nöpkében rendezték meg az Izlandilovas Közép-Európa-bajnokságot, amelyen Magyarország először képviseltette magát. Az izlandi világszövetség tájékoztatása szerint mintegy százkilencvenen indultak a versenyen. Ők Ausztriából, Belgiumból, Olasz-, Magyar- és Németországból, Luxemburgból, Svájcból és Hollandiából érkeztek Nöpkébe.
A különböző sportszámok mellett igazi közösségi együttlét, találkozópont is egy-egy izlandilovas verseny. Erről a versenyről két éremmel tért haza Tatára a Magyar Izlandilovas Egyesület versenyzője, Magyarország első izlandilovasa, Kremmer Veronika.
Két ló hátán versenyzett, T1 kategóriában Ísbjörn von Vindstaðirral ezüst-, T4 kategóriában Neptún von Vindstaðirral pedig bronzérmet szerzett. Dallos Gyula, a Kincsem nemzeti lovas program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos, olimpikon, a magyar lovassport örökös bajnoka is részt vett a találkozón.
Amit Tatán az izlandi lovakkal Straubinger Zoltán és csapata két év alatt elért, rendkívüli
– mondta a miniszteri biztos. Nemzetközileg is komoly elismerést vívtak ki. Példaértékű, hogy a magyar ember tud együtt dolgozni, együtt gondolkodni, a szívén át látni, beszélni és tenni. Tata város már az Esterházyak idejében letette a lótenyésztés és lovas kultúra alapjait. A mai napig büszkék lehetnek, mert Tatán és környékén számos kiváló lótenyésztő és lovas sportban jeleskedő él. Dallos Gyula kitért arra, miért fontos, hogy a XXI. században minél több ló legyen és minél többen csatlakozzanak ehhez a kultúrához.
Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló
– idézte Jókait az olimpikon. – Ebben a virtuális és liberális közegben, ahol a teremtett világot nem akarjuk elfogadni, nem akarunk tudomást venni az erejéről, értékeiről, a ló általi neveléssel tudjuk a fiatal generációt a természet világához visszavezetni.
Akit a ló illata megérint, az élete végéig társállattá választja a lovat. A Jóisten a magyart és a lovat jókedvében teremtette, és hogy kiteljesedjenek, egymáshoz rendelte őket.
Ezt látjuk az izlandi lovak vonatkozásában is, ahol Straubinger Zoltánék hihetetlen szakértelemmel és akarattal tudnak egy olyan állományt magukénak, amivel mindjárt az első világversenyen ezüst- és bronzérmet szereztek – tette hozzá. Arra a kérdésre, milyen jövőképet lát Magyarországon a lovas kultúrával kapcsolatban, Dallos Gyula határozottan válaszolt:
– Gróf Széchenyi, a legnagyobb magyar leírta, hogy a Kárpát-medencénél jobb hely jó ló tenyésztésére és nevelésére nincs. Ezzel a lehetőségünkkel kell nekünk nagyon jól bánni. Tehát minél több olyan helyet kell kialakítani, amellyel a vidéki embereket helyzetbe tudjuk hozni.
Három ló eltart egy családot. Azt is tudnunk kell, hogy a vidék a társadalom lelkiismerete. Ha a vidék megtalálja a számítását, meg tud élni – hiszen a lóból, a lóért kell és lehet élni –, akkor az országnak ez csak a javára szolgál – mondta.