A Gerenday család ahhoz az elszegényedett kisnemesi réteghez tartozott, amelynek tagjai nagyon korán léptek értelmiségi pályákra. Édesapja, Gerenday József a Nemzeti Színház pénztárnoka volt. Az 1838-as árvíz idején sikerült megmentenie a színház pénzvagyonát, amiért elismerésben részesült. Bátyja, ifjabb Gerenday József egyetemi tanár lett, botanikus, a pesti Füvészkert megalapítójaként is ismert.
Antal tizenévesen kőfaragótanoncnak állt, majd szolgált az 1848-as forradalmi seregben, a nemzetőrség soraiban. Jeles hazafi volt, s ezt tudták is róla. Amikor Kiskőrös 1859-ben elhatározta, hogy megrendeli neves szülöttje, Petőfi Sándor szobrát, az ő műhelyéhez fordultak.
A kőfaragómester, a későbbi „első szabadalmazott márványműgyáros” a kiegyezéstől fogva sorra kapta a megrendeléseket a szabadságharc ügyét őrző emlékművek felállítására, amelyekhez kedvezmények biztosításával is hozzájárult. A századforduló környékén már több mint félszáz nagyobb sírkerti és köztéri emlékművet jegyzett a cége. Az ő műhelyéből került 1862-ben a Kazinczy Ferenc-emlék Érsemlyénbe, 1863-ban a Kölcsey-emlékoszlop Szatmárba, 1864-ben a két Kisfaludy-szobor Sümegre.
A honvédemlékek felállítása a kiegyezés után kezdődhetett. Gerendayék az elsők között voltak, akik válaszoltak a hívásra. Leggyakrabban egyszerű obeliszkeket, esetleg oszlopokat vagy téglalap alaprajzú, párkányokkal szintekre osztott, tükrökkel díszített tömböket készítettek hagyományos eszköztárral: cserkoszorúval, babérággal, karddal, puskával, ágyúval, ágyúgolyóval. 1868-ban avatták fel a szolnokit, 1869-ben a hatvanit, 1875-ben a háromszékit, 1877-ben a tabánit.
A Kossuth-szobrok felállítására irányuló mozgalom 1894-ben indult. A Gerenday-cégnek sikerült megállapodnia a Függetlenségi Párttal, amely irányítója lett az intézkedésnek, sőt Kossuth Ferenc támogatását is megszerezték. 1894 és 1903 között 21 Kossuth-emlékszobrot állítottak fel az ország különböző városaiban és falvaiban.
Gerenday Antal Kossuth-plasztikái bronzból vagy bronzírozott cinkből készültek, kőtalapzattal és kovácsoltvas kerítéssel. Két mintát ajánlottak az érdeklődőknek. Az egyik az 1848-as forradalom idején ábrázolja Kossuthot, a másik öregkorában. Az 1848-as szobor ideálportré, amelyhez az öntőmintát Kiss György készítette. A másik minta – amelyet Gerendayék sorozatban gyártottak le az emlékszobrokhoz – inkább öregkori ideálportré, írja Kemény Mária A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847–1952) című, 1983-as tanulmányában.
Szintén Gerenday sírkőgyárjából került ki Vörösmarty Mihály síremléke, amelynek mintájával a cég részt vett a londoni Világkiállításon, majd 1867-ben a párizsin is. Igazodva a vásárlók igényeihez, Gerenday Antal egy litografált sírkőalbumot is megjelentetett 1864-ben.
A kőradagó mester 1887-ben hunyt el Piszkén, Komárom-Esztergom vármegyében. Vállalkozását egyik fia, Gerenday Béla vette át, aki már felsőfokon tanulta a szakmát: a reáliskola elvégzése után két évig Huszár Adolf tanítványa volt a Mintarajztanodában, majd a milánói Brera Akadémián és Carrarában képezte magát.
Borítókép: Gerenday Antal (Fotó: Lukácsy András Lex Gerenday)
