A világjárványt megelőző Sziget fesztiválok programját böngészve a klasszikus zenei színpadot kerestem és vártam a legjobban, de sajnos 2022-ben a szervezők kifejezetten a klasszikus zenének nem dedikáltak sátrat, ugyanakkor a színház, a tánc vagy éppen a cirkuszművészet szerelmeseit nem hagyták cserben.
Az útlevelet tanulmányozva a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa által támogatott világfalura és a Fidelio Színház- és Táncsátorra esett a választásom.
A két sátor nincs nagy távolságra egymástól, de úgy tudom, nem csak rajtam fogott ki a Sziget-térkép. Ám mégsem feleslegesek az így megtett körök, hiszen a Sétáló Utcaszínház egyik produkciója a legváratlanabb pillanatban bukkant fel előttem, amely azt jelentette, hogy immár jó helyen vagyok. Utólag sikerült azonosítanom a szédítő bemutatót, s mint kiderült, az Afuma nevezetű togói formációt láttam, akik a tradicionális és a kortárs akrobatikus mozdulatokat gólyalábakon adják elő. A világfaluban sétálgatva az Európai Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Bizottságának Ukrajna tematikájú fotókiállítása is útba esik, ami rendkívül hatásos, hiszen a fesztiválozó közönség néhány percig szembesül a pusztítást és a szenvedést kimerevítő dokumentumokkal.
A Vietnami Nemzeti Vízibábszínház az egyik kihagyhatatlan színházi program, de érdemes időben érkezni a helyszínre, mert sokan érdeklődnek a különleges – európai szemmel nézve egzotikus – előadás iránt.
A kis víziszínpad egyik oldalán foglaltak helyet a művészek, akik hol hangszeren játszottak, hol táncoltak és énekeltek, hol pedig a bábokat kezelték. A bábmesterek a víztócsa mögül irányítják a bábokat. Revüszerű előadást láthatunk, egy tánc és ének vagy éppen balettparódia a szárazföldön, majd egy vízibábbetét ismétlődik, a középpontba pedig a vietnami nemzeti kultúra elemei kerülnek és a humor. Nem mindennapi élmény részesei lehetünk, korosztálytól függetlenül kiváló kikapcsolódás.
Ha éppen lekésnénk a délutáni előadást, ne bánkódjunk – addig megéri szétnézni a vándorvurstliban –, hiszen a fesztivál ideje alatt naponta kétszer, 16.20-tól és 21.15-től is táncolnak a vízitócsán a színpompás bábok.
A színház- és táncsátorhoz érve elsősorban a szabadtéri események ragadták meg a figyelmemet. Kora délután a Sleeping Beauty Project által kínált, Brückner János, Tóth Márton Emil, Vadas Zsófia Tamara alkotók Dream Experiment című közösségi programjához, egy alvó installációhoz csatlakoztam. Mivel egy turnuson maximum húsz ember vehet részt – szerdától hétfőig 12.30 és 16.00 között –, érdemes az ingyenes jegyeket hamar elkérni a szervezőktől.
A meditáció, az alvásélmény, a bizalom és a zenei tapasztalat keveredik egymással. A fesztivál zajától egy fejhallgatóval kerülünk távol, az érzékelésünket pedig a ránk adott szemmaszk befolyásolja a vezetett altatás során.
A segítők egy egyszerű mozgássort követően ágyakhoz kísérik a bátor vállalkozókat, álomport szórnak rájuk, és kezdődhet is a hidegrázós élmény. A zenén, a különböző nyugtató hatású hangfoszlányokon keresztül lelassulhatunk, miközben részesei lehetünk egy érdekes, a részvételiségen alapuló művészeti projektnek.
Hasonló, cselekvésre ösztönző program A távolság mechanikája című esemény 14 órától. Ha mindig is feszengtünk a táncos programokon, a vezetett séták segíthetnek gátlásaink feloldásában is. Kollektív gondolkodásra és alkotásra invitálnak a művészek, ahol Mészáros Máté koreográfiáját készíthetjük el közösen újra. Csütörtökön hely hiányában egy teljes óra helyett fél órásra sikeredett a kortárs tánc, ám így is az egymásra figyelés, a saját testünk és annak határainak feszegetése került a fókuszba.
Ha jól elfáradtunk a részvételiségen alapuló programokon, akkor a színház- és táncsátor tető és fa alatti színpadain a hétvégén is találunk izgalmasnak ígérkező összművészeti csemegéket. Szombaton érdemes bepillantanunk a Willany Leó Improvizációs Táncszínház előadásába vagy éppen az Alessandro Sciarroni ötlete alapján megvalósuló Save the last dance for me című produkcióba.
