– A debreceni kiállítás építését már befejezték, a kurátorok munkája, a tárgyak behelyezése következik. Ugyanazt a kiállítást látjuk mindenhol?
– Ugyanazokat az installációkat visszük tovább, de nem mindenhol ugyanabban a formában jelennek meg, hiszen minden tér más.
Hét helyszínre adaptáljuk a terveket. Mi már a következő, a győri helyszínen dolgozunk.
Az építésvezető és az installálást végző cég vezetője már kérte azokat a dokumentumokat, amikkel elő tudnak készülni. Amint megnyílik a debreceni kiállítás, megkezdik a terepszemlét és elkezdődnek a festési munkálatok. Lineárisan egymásra épülnek a munkák. Párhuzamosan készítjük a szombathelyi, szekszárdi és egri helyszínt.
– Mennyire befolyásolja a látványtervezők munkáját az eltérő helyszín?
– A kecskeméti például különböző szobákból állt, két emeleten. Ez adta meg a fő irányt. Egy olyan egységet próbáltunk létrehozni, ami adaptálható a többi helyszínre.
Azzal az akadállyal kellett megküzdenünk, hogy 282 négyzetméteres a legkisebb helyszín, míg a legnagyobb ötszáz négyzetméter feletti. Ez akkora különbség, hogy nem lehet átültetni teljes egészében a kiállítást. Debrecenben például az egyik szekció egy az egyben kimarad, mert nincs elég hely. A Déri Múzeumban a kupolateremből indul a kiállítás, úgy jövünk lefelé. Minden helyszínen figyelembe kell vennünk az adottságokat.
– Férjével, Zöldy Gergellyel közösen dolgoznak a vándorkiállításon. Mit takar a látványtervező munkája?
– Mindketten színházi látványtervezők vagyunk. Múzeumi munkáink között ez az első közös, de mindketten dolgoztunk már kiállításokkal.
Megkapjuk a kurátor kollégáktól a forgatókönyvet, ami alapvetően esszenciája a kiállításnak. Benne van, milyen sorrendiséget szeretnének, milyen tárgyakat, az installálásra is vannak javaslatok. A tárgyak mérete, az állományvédelmi előírások is megtalálhatók a forgatókönyvben.
Aztán mi is megismerjük a tárgyakat, olvasunk a történetükről, hosszas beszélgetések következnek a kurátorokkal. Mielőtt elkezdjük a munkát, virtuálisan megépítjük a kiállítóteret. Minden szekciónak külön kurátora van. Először együtt nézzük át a lehetőségeket, majd külön-külön. A kurátorokkal pontosítjuk, hogy egy-egy tárgy milyen viszonyban van a másikkal, bár ennek a kiállításnak az a sajátossága, hogy nem ez az elsődleges szempont.
Minden tárgy egy unikális kincs, egy unikális egységet képvisel. Arra kell viszont figyelnünk, hogy mindegyiket fókuszba helyezzük. A legtöbb esetben külön vitrint kapnak.
– Nem lehet egyszerű ezt a sok különböző tárgyat elhelyezni a kiállítótérben.
– Nagyon sokrétű, színes paletta áll rendelkezésünkre. A kurátoroknak sem volt egyszerű, hogyan rendezzék ezt a hatalmas tárgyanyagot. Figyelni kellett, hogy egyik múzeum se maradjon ki, és reprezentálni tudja az adott múzeumot, a vidéket, Magyarországot és a virtuálisan megjelenő határon túli múzeumok kincseit is.
– Továbbra is dolgoznak színházban?
– Mindkettőnknek vannak színházi munkái is.
A múzeumi munka más, mint amikor egy kliphez, filmhez vagy színházi darabhoz tervezünk teret. Nagyon izgalmas, hogy itt a műtárgyak számára kellett egy miliőt megtervezni, így egészen új terepen tudjuk a kreativitásunkat kamatoztatni.
– Miért érdemes minden helyszínen megnézni ezt a kiállítást?
– A különböző helyszíneken más-más fókuszba helyeződnek az egyes szekciók. Viszont azért is érdemes megnézni, mert minden alkalommal új információk jutnak el hozzánk. Izgalmas szöveganyag tartozik a tárgyakhoz.
