Napjainkban egyre inkább kérdésessé válik, hogy Európa meg tudja-e őrizni szellemi örökségének egyik alappillérét, a keresztény értékrendet. A legnagyobb kihívást talán az jelenti, hogy az állandó értékeket képviselő vallás nehezen találja meg a közös hangot a modern kor emberével, aki a változásban látja a haladás útját. Az örömútjárás egy olyan kezdeményezés, amely megoldást kínálhat erre. Egyszerre kapcsolódik ugyanis a krisztusi szenvedéstörténetet bemutató keresztutak hagyományához és bír újító erővel.
A szeptemberben átadott Via Lucis örömutat méltán mondhatjuk nem csak hazánkban, de világszerte is páratlan alkotásnak. Korábban sosem látott részletességgel ábrázolja a passiót követő újszövetségi eseményeket, adja át azok üzenetét.
Napsütéses, de már az elmúlás szelét hozó őszi napon indultunk útnak Péliföldszentkeresztre, a Via Lucis szoborcsoport felavatására. A 14 domborművet tartalmazó örömutat a Szalézi Rendház központját körülölelő dombos vidéken kanyargó úton jártuk be. A fehér kavicsokkal felszórt, árnyas ösvényen haladva Bús Balázst kérdeztük a Via Lucisszal kapcsolatosan. Az NKA alelnöke maga is csodálattal adózott Párkányi Raab Péter, Kossuth-díjas szobrászművész munkájának.
Az örömút rávilágít arra, hogy igazából az egész keresztény életünk nem a szenvedésről, hanem a fényről, az örömről és az ünnepről szól. Ez nagyon fontos, ahogyan az is, hogy az emberek lássák: ez egy vidám vallás – magyarázta lapunknak a politikus. Elmondása szerint leginkább az utolsó stáció nyerte el a tetszését, amely azt ábrázolja, ahogyan Krisztus elküldi a Szentlelket tanítványainak. „Mind a 14 állomás gyönyörű lett, de számomra ez a legszebb. Nagyon örülök, hogy Párkányi Raab művész úr készítette ezt az örömutat, főként, hogy ő az NKA Összművészeti Programok Kollégiumának is tagja, és szerintem egy nagyszerű művész
– fogalmazott Bús Balázs.
Az örömút átadására környékbeli és távoli városokból is érkeztek zarándokok, illetve érdeklődők. Elmondásuk szerint az örömút bejárása egy gyönyörű élmény, amelybe szinte beleborzongtak, és amihez hasonlót szívesen valósítanának meg saját hitközösségükben is. A helyi fiatalok úgy nyilatkoztak, az idilli vidék egészen máshogy néz ki most, másféleképpen telik meg élettel.
A Via Lucis története az 1960-as évek végére nyúlik vissza. Ekkor született meg az örömút ájtatosság, vagyis a húsvéti és pünkösdi időszak között zajló elmélkedő imádság ötlete. Az elmélkedés a Jézus föltámadását követő újszövetségi események mélyebb megértésében, a föltámadás örömének átélésében segíti a híveket a Szentlélek eljövetelének napjáig. Louis Évely, belga katolikus pap a szenvedéstörténethez hasonló keresztút mintájára gondolta ki az örömút 7 állomását. Sabino Palumbieri szalézi atya 1988-ban egészítette ki ezt a ma ismert 14 stációra. A római San Callisto katakombák falán talált ősi feliratból indult ki – számolnak be róla a szaléziak.
Az első ismert Via Lucist, Giovanni Dragoni volt szalézi tanítvány fafaragását 1994 húsvétján áldották meg a Bosco Szent János-bazilikában, Colle Don Boscón. Dragoni fémből is elkészítette a stációkat a San Callisto katakombákhoz vezető régi római út mentén.
A Via Lucist a Szentszék a 2000. jubileumi Szentév alkalmával ismerte el hivatalosan.
Ezt követően 2002-ben A népi jámborság és liturgia direktóriumának kihirdetésekor ,,Feltámadás útja, Fény útja, Via lucis” néven méltatták.
Az ájtatossági gyakorlatot számos hívő közösség átvette és folytatja mind a mai napig. P. Ábrahám Béla SDB, a magyarországi szaléziak korábbi tartományfőnöke már az 1990-es években bevezette az ifjúsági lelkigyakorlatba az örömúti elmélkedést. Most ezeket a gondolatokat osztja meg a Via Lucis kereszténységre gyakorolt hatásával kapcsolatban:
A stációk fontos üzenetet közvetítenek a ma élő keresztényeknek: a Megváltónak ne szomorú követői, hanem tanításának örömteli hirdetői legyünk. Hagyjuk, hogy a föltámadás öröme, fénye, reménye átvilágítsa az életünket, kapcsolatainkat és mindennapi tevékenységeinket.
Örömútjárást több helyszínen is szerveztek már a nagyvilágban: Burgos, Vivar del Cid (Spanyolország), Santa Fe (Argentína), Seaford (Anglia), Makaó (Kína) és Cebu (Fülöp-szigetek) adtak otthont eddig ilyen eseménynek. Idén nyáron az olasz Via Lucis 2022 két hetes út fiatalok bevonásával 14 olasz városon keresztül vitte Krisztus föltámadásának örömhírét.
Épített vagy templomban kihelyezett Via Lucis stációkkal egyelőre kevés helyen találkozhatunk, ebből kettő hazánkban lelhető fel: Pamplona (Spanyolország), Fatima (Portugália) és Róma (Olaszország) mellett Dunaszentmiklós és Péliföldszentkereszt büszkélkedhet vele.
Megtekinthető továbbá egy hasonló grafikai alkotás a káposztásmegyeri Szentháromság plébánián.
Bár a Via Lucis alapgondolatát a Via Crucis (keresztút) adta, az örömút sokkal inkább kiegészíteni szeretné azt, mintsem versenybe szállni vele. Vizuális és lelki értelemben egyaránt páratlanul reprezentálja azt a feszültséget, amit egy ilyen nagy horderejű, az emberi értelem számára felfoghatatlan esemény jelent.
A föltámadás misztériumát elsősorban nem megismerni, hanem befogadni tudjuk. Ez nem fejből, sokkal inkább szívből kell, hogy történjen. A szívünkben kell megvizsgálnunk, mit változtat életünkön Krisztus áldozata.
– magyarázza P. Ábrahám Béla SDB. Egy olyan korban, amelyben ennyire fókuszba került a halál kultúrája, az örömút pont azért lehet meghatározó, mert újszerű módon hangsúlyozza, hogy a szenvedés, a megélt nehézségek ellenére is érdemes bizakodni.
