Az ember ősidők óta vágyik az istenire, a csodára, a természetfelettire vagy csupán valamire, ami túlmutat rajta. De amikor ezzel végre szembesül, ha nincs elég hite, értelme és korlátozottsága okán képtelen azt elhinni, elfogadni
– jelentette ki Latorcai János, az Országgyűlés KDNP-s alelnöke szerdán délután Péliföldszentkereszten a Via Lucis (örömút) átadó ünnepségén. A politikus a köszöntőbeszédében kifejtette: pusztán az emberi rációra támaszkodva szinte felfoghatatlan, hogy Isten annyira szeret bennünket, hogy kész volt feláldozni egyszülött fiát értünk. A politikus ennek kapcsán rámutatott: a szeretet mértékegysége az áldozat. Latorcai János a beszédében kiemelte, hogy a mai világunkat egyre mélyebben hatja át a halál kultúrája, ehhez képest a személyes halállal, az elmúlással egyre kevésbé tudunk megbirkózni. – A mai korban el kell döntenünk, hogy csupán csodáljuk Krisztust vagy készek vagyunk őt mindenben követni – mutatott rá, hozzátéve: könnyen lehet, hogy ez ma döntő jelentségű választás, amely tőlünk is áldozatokat fog követelni.
P. Andrásfalvy János SDB, a magyar szaléziak tartományfőnöke az ünnepségen, amely egybeesik a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepnapjával, arról beszélt, hogy a Via Lucis szoborsorozat egy sok évtizedes álmot öntött kőbe, páratlan szép művészi megfogalmazásban.
Ennek kapcsán megemlítette, hogy az örömút gondolata P. Ábrahám Béla SDB volt magyarországi szalézi tartományfőnöktől származik. Mint elmondta, ezt az imaformát az 1990-es évek elején kezdték el Péliföldszentkereszten a lelkigyakorlatok során. Később – mint fogalmazott – a támogatóik észrevették, hogy a Via Lucis modern imaformájának lelki gazdagságát szoborba lehet önteni, és így felkérték Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművészt ennek megvalósítására.
A kiváló munka most már eredeti és talán egész Európában páratlan módon hirdeti, hogy Krisztus szenvedése és halála nem volt hiábavaló. Ő fel is támadt a halálból, megerősítette övéit, és megmenti azokat is az örök életre, akik őt segítségül hívják
– fűzte hozzá.
Párkányi Raab Péter szobrászművész pedig azt hangsúlyozta, hogy örömút nincs keresztút nélkül. – Egyéni életünkben mindannyian végigjárjuk saját stációinkat, ami kinek könnyebb, kinek nehezebb. De emberi minőségünket a stációink bejárása és az út el nem hagyása határozza meg – hívta fel rá a figyelmet.