Petíciót indítana a „kalotaszegi vándor”

A kalotaszegi templomi varrottasok eltávolítása ellen emelte fel szavát a „kalotaszegi vándor” névtelenül a Facebookon. A tiltakozó jelezte: amennyiben a templomfelújítások alkalmával eltüntetett fali terítők nem kerülnek vissza a helyükre, tiltakozása szövegét eljuttatja az érintett református püspökségre, az esperesi hivatalba és több magyarországi hatósághoz. Ha kell, petíciót is indít.

2022. 09. 06. 7:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Nincs az a »támogatásnak« beállított pénz, ami feljogosíthat valakit arra, hogy eltávolítsa a kalotaszegi templomokból a kalotaszegi varrottasokat. Egysze­rűen fogalmazva: El a kezekkel a kalotaszegi templomi varrottasokról!” – írja közösségi oldalán a magát kalotaszegi vándornak nevező szerző. Felidézi: a bánffy­hunyadi református egyházközség esetében a Brüsszelben (is) jóváhagyott euró­pai uniós pénzforrás megszerzésének hivatalos indoklása szerint a projekt célja a Kolozs megyei bánffyhunyadi református templom éves átlagos látogatószámának és a térség versenyképességének a növelése volt.

A bánffyhunyadi tiltakozó kifejti: a templomok esetében Kalotaszeg legismertebb jellemzői a kazettás mennyezetek és a varrottasok. Ezt azoknak is kellett volna tudniuk, véli a véleményformáló, akik elindították a pályázatot, meg azoknak is, akik most a „fene nagy turistavárásukban” eltüntetik a varrottasokat a templomokból. Ezzel kapcsolatban teszi fel a kérdést, hogy a templom Isten háza vagy csak turisztikai látványosság.

A néprajz dolgaiban otthonosan mozgó „vándor” határozottan kijelenti: amikor nemzeti, összmagyar érdekekre hivatkozva felújítanak egy templomot Kalotaszegen, az semmiképp sem jelentheti a varrottasok eltávolítását, a templomok „kivetkőztetését” kalotaszegi mivoltukból.

Amennyiben Gyarmathyné Hory Etelkának a XIX. század végén azért kellett messzi földre vinnie a varrottasokat, hogy a világ – beleértve az akkori Magyarországot is – megismerje ezt az egyedi kultúrájú néprajzi tájegységet, akkor elmondható, hogy napjainkban ennél nagyobb a feladat Kalotaszegen: már nem az őrzésről van szó, hanem a megmentésről. De ha a „Kalotaszeg nagyasszonyát”, Gyarmathyné Hory Etelkát is elfeledik, munkásságát semmibe veszik, akkor miként várhatnánk el, hogy a nép szülötteit, a népművészet „névtelen” alkotóit tiszteljék, hangsúlyozza a több mint négyezer követőnek örvendő facebookozó.

„Mert a kalotaszegi varrottas, mint ahogyan az egész népi kultúra, haldoklik. Aki mást mond, hazudik. Ha pedig az a cél, hogy teljes mértékben földbe tiporjuk a kalotaszegi tudatot, a »kalotaszegiséget«, szólni kell, nem pedig álszent módon rejtőzködni holmi közösségformáló és közösségmegtartó templomfelújítás mögé” – írja az elégedetlenkedő, és mindazoknak, akik azt hiszik, hogy ezt a csatát megnyerték, a következő tanulságos és mélyreható Kós Károly-idézetet küldi: „Körömszakadtig hűségesek kell legyünk szegény Erdélyünkhöz, nemhogy megtagadjuk – gyáva és önző könnyebbségért, kényelemért és konjunktúráért –, ami önmagunknak való ostoba hazugság.”

A közvélemény-formáló a bánffyhunyadi Buzás Mártonné Borbély Annát, vagyis Buzás Annuska nénit is szóba hozza. Annuska néni, ahogyan sokan ismerték, a múlt század egyik meghatározó varrottasalkotó személyisége volt. A kalotaszegi vándor számos cikket felfedezett róla a rendszerváltás előtti időkből, de Péntek János adatközlői között is megtalálta A kalotaszegi népi hímzés és szókincse című könyvben. Mi több, Sinkó Katalin Kalotaszegi nagyírásos című kiadásában is szerepel több olyan nagyírásos minta, amit Buzás Anna szolgáltatott a szerzőnek.

A titokzatos Facebook-profil mögötti valós hagyományőrző biztos benne, hogy a felújítás előtti bánffyhunyadi református templomban, ahol akár százhúsz varrottas is lehetett, Buzás Anna munkájának gyümölcse is megtalálható volt. Ez ügyben többször is figyelmeztette személyesen a jelenlegi lelkészt: ha nem rakja vissza a varrottasokat, Kalotaszeg egyik meghatározó népművészének nyomai fognak eltűnni.

A bejegyzésekre reagálók közül néhányan felvetették, hogy a varrottasok azért nem kerültek vissza, mert elfednék a feltárt és restaurált falképeket, de nem jártak sikerrel a kalotaszegi vándort támogató hozzászólások özöné­ben. Kis Lukács Attila is megpróbálkozott ellentmondani. Így fogalmazott: néhány templomban már csak a nagy összevisszaság volt, így hát akik nem teszik vissza a varrottasokat, azok csak a giccset, az összevisszaságot ellenzik, nem az ízléses elhelyezést.

Ultimátumot adva a varrottasok eltávolítóinak és a presbitériumoknak, a kalotaszegi vándor azokat a képeket töltötte fel az oldalára, amelyek a bánffy­hunyadi lelkészbeiktatás alkalmával készültek, jelezve, hogy részéről átváltoztak rideg, dokumentum értékű képanyaggá, mert a templom lekopaszítása és a közösségbomlasztó cirkusz után őt nehéz lesz lelki töltődésről meggyőzni.

Ezt írja: „Azokban a varrottasokban benne van a készítőik szeretete, imája, személyes áldozata. Amíg ilyenek készülnek, addig élő a hit, élő és gazdag a közösség. Ennek hiányában be fog fészkelni valami más az életetekbe, amivel megküzdeni nagyon nehéz lesz. Mert megbomlott egy rendszer. Áldja meg a Teremtő a szertartásaitokat, kívánom, hogy a lelketek oda szerződjön, ahova minden lélek útja meg van írva, és térjetek vissza a kalotaszegi értékrendhez.”

Borítókép: kalotaszegi templom (Fotó: facebook)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.