– Egy nyilatkozatában olvastam, hogy amikor korábban Magyarországon járt, azonnal megszerette a megújuló Budavári Palotanegyed környezetét. Most itt lép fel, a Várkert Bazárban, ebben a történelmi atmoszférában. Milyen érzés lesz itt koncertet adni?
– Ez év februárjában jártam itt, és azonnal beleszerettem ebbe a helyszínbe. Nagyon szeretem a régi épületeket, különösen, ha az eredeti állapotukba állítják helyre őket. Itt mindent gyönyörűen felújítottak. Keveredik a klasszikus és a modern. Az én zenémben, az egész imázsomban is ez a lényeg, hogy keveredjen a klasszikus és a modern. Jó újra itt lenni. Szépnek találom ezeket az épületeket, és örülök, hogy a történelem is megjelenik ezen a helyszínen, ahol játszani fogunk.
– Úgy tudom, ön jól ismeri és szereti a magyar zenét. Ismeri Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán munkásságát, és a magyar népzene különleges ritmusa is felkeltette az érdeklődését. Játssza ezen a koncerten magyar zeneszerző művét?
– Ez így van. Egyébként klasszikus zenét tanultam, és klasszikus zongorista vagyok, de megvan a magam stílusa. Ebben a klasszikus a modernnel keveredik. A koncerten lesz egy meglepetés Pejtsik Panna énekesnővel és a VoiceStation énekegyüttessel: egy magyar dalt is felvettünk a műsorba.
– Hogy találtak egymásra Pejtsik Panna énekesnővel és a VoiceStation énekegyüttessel? Hogy tudtak felkészülni a koncertre?
– A műsorom egyben a művészet segítségével épülő híd a különböző kultúrák között. Így Belgium és Magyarország kultúrája összekapcsolódik ezen a koncerten. Februárban, amikor itt jártam, felhívták a figyelmem erre a kórusra, aminek nagyon örültem. Aztán megnéztem őket, és felvettem velük a kapcsolatot. Eddig csak telefonon és videón kommunikáltunk, illetve kottákat cseréltünk. Amikor a saját darabjaimat játszom, majd velem énekelnek. Kértem, hogy válasszanak ki egy magyar dalt, amit én is megtanulok. Holnap lesz az első próbánk.
– Előfordult már, hogy más nép művészeivel is összefogott, hogy hidat építsenek a művészet segítségével a kultúrák között?
– Tavaly nyáron Bulgáriában, Várnában jártam ezzel a koncerttel. Ott is fellépett egy híres bolgár énekesnő. Szívesen jövök Európának erre a részére, úgy érzem, értik és díjazzák azt a fajta zenét, amit játszom. Megértik, így sikerül egy hidat építeni köztünk. Bár tudom, hogy sokszor merész, amit csinálok. Az egyik híres magyar zongorista, Havasi Balázs is ezt az összekapcsolódást képviseli a zenében, hiszen részben instrumentális és erős a vizuális elem az ő koncertjein is.
– Mire számíthat a közönség ezen az estén, a koncertjén?
– Egy élményt szeretnék az embereknek adni. Ez egyfajta hullámvasút, egy történet, ami fel van építve. Központi szerepe van természetesen a zongorának, szeretném megmutatni a saját virtuozitásomat is. Sok látványelem, elektromos effekt is lesz, fellép egy hegedűs is Belgiumból. Kulcsszó az élmény. Azt szoktam látni a közönségemen, hogy aki nem koncertjáró, az is erősen reagál az ilyen típusú zenére. Az embereknek van egy elképzelésük arról, milyen egy zongorakoncert, ülnek egy teremben, teljes csöndben. Ez egy kicsit másfajta élmény. Úgy érzem, az embereket mélyen megérinti a játékom, hiszen a szívem mélyéből játszom. Minden darabomban a saját életemből komponálok. Mindennek története van, a saját érzelmeimen keresztül láttatva. Aztán időnként felbukkan Bach egy toccatája, Csajkovszkijnak A hattyúk tava vagy Vivaldinak A négy évszaka, de saját szűrőmön át játszom el a műveket. Felismerhető a közönség számára, de modern, így kicsit elhagyjuk a klasszikusok világát. Valami különlegesre számíthatnak.
