„A neve új fejezetet jelent az operett történetében, a művészete, mint a milliomos bankár lányának hozománya a kopott grófi koronát, bearanyozta, új fénnyel árasztotta el ezt a tizenkilencedik század végén hanyatlásnak indult műfajt” – írta 1917-ben a Színházi Élet egyik publicistája. A már gyermekként kivételes zenei tehetségű Kálmán Imre 1882. október 24-én, Siófokon látta meg a napvilágot, ám később a családja Budapestre költözött. Párhuzamosan járt a Zeneakadémiára és a Budapesti Tudományegyetem jogi karára, s végül győzött a zene. Zeneszerzést Koessler Jánosnál tanult, sőt zenekritikusként (Pesti Napló, Új Idők) is megcsillogtatta tudását. Elsőként kamaraművek, illetve szimfonikus művek írásával próbálkozott, majd kuplék, kabarédalok komponálásából (például Sárga a babám harisnyakötője, Dal a moziról – Mert a Berta nagy liba) jutott pénzhez.
Kálmán Imre a könnyű múzsának hódol, s az operetthez fordul. 1908. február 22-én mutatták be a Tatárjárás című operettjét a Vígszínházban, mely hamar átkerült a külföldi színpadokra is. Bakonyi Károly librettója társadalmi színmű – ahogy egy korabeli kritikus fogalmazott –, melyben a pusztuló dzsentrivilág ölelkezik össze az új földesurak és új bárók osztályával.
Karrierjét Az obsitos című operettjét követően Bécsben folytatta. Olyan sikerdarabokat alkotott, mint például A cigányprímás, melynek szövegkönyvét már osztrák librettisták jegyzik, s az ősbemutatót is bécsi teátrumban tartották. Budapesten a Király Színház fogadta be, s olyan sztárok játszottak a darabban, mint például Fedák Sári. „A Kálmán Imre zenéjét már a mai bemutató előtt is játszották nálunk, ezután pedig bizonyára hamarosan átmegy az a cigánybandák és katonazenekarok köztulajdonába. Igen kedves, tetszetős, dallamos, amellett művészi nívójú operettzene, a keringői és a Haccacáré csárdása méltán tarthatnak igényt gyors népszerűségre” – jelent meg az alábbi kritika 1913-ban a Pesti Napló hasábjain.
A legnagyobb sikert azonban a Csárdáskirálynő – első fordításban Csárdáskirályné – című darabbal érte el. Az 1915-ös bécsi ősbemutató után nyolcszáz alkalommal játszották egy huzamban, és csak a következő tizenöt évben harmincezer alkalommal adták elő világszerte. Itthon a Király Színházban csendült fel 1916 novemberében, címszerepben a szintén operettszerző Buttykay Ákos feleségével, B. Kosáry Emmivel, aki az operaszínpadok kedvelt színésznője
.Hálás fogadtatásban részesült operettek sorát komponálta: A bajadér, a Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, A montmartre-i ibolya ma is gyakran felcsendül a világ zenés színpadain. Megnősült, orosz–lengyel származású énekesnő feleségétől, Verától három gyermeke született. Az 1930-as években a fasizmus térnyerése egyre nehezebbé tette bécsi tartózkodását, bár az újabb életrajzok szerint korábban sem érezte itt jól magát, mert sikerei ellenére magyar bevándorlónak, idegennek tekintették. 1940-ben először Párizsba költözött, majd Amerikába emigrált. A halál Párizsban érte 1953. október 30-án, kívánságára azonban Bécsben helyezték örök nyugalomra. Utolsó operettje, az Arizona Lady premierjét már nem érte meg, a művet fia fejezte be.
2002 óta születésnapja, illetve Lehár Ferenc halálának napja a magyar operett napja is egyben, ami alkalmat ad arra, hogy megemlékezzünk a magyar operett valamennyi kiemelkedő alkotójáról, a nemzeti operettkincsről.
Borítókép: Kiss Diána Vereczki Szilvia szerepében (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
