– Fél éve nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum a nagyközönség előtt. Milyen visszajelzéseket kaptak azóta a szakmától és a látogatóktól?
– A május utolsó hetére időzített megnyitást követően háromnapos nemzetközi konferenciát szerveztünk, amelyre meghívtuk az összes, Európában működő néprajzi és antropológiai múzeum igazgatóját. Az eseményen bemutattuk a fejlesztéseinket, és ők is ismertették a terveiket, közelmúltban megvalósult projektjeiket. A szakma elismerő szavakkal illette az épületet, valamint a Szabolcs utcai Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot, emellett méltatták a hagyományos néprajzi kiállítások tanulságait felülíró új, innovatív kiállításainkat. Tehát a nemzetközi szakmai visszajelzések egyértelműen pozitívak, és ugyanilyen reakciók érkeztek a hazai szakemberektől, akik a szeptemberben megrendezett néprajzos muzeológusok országos továbbképzésén vettek részt.
Már több mint százezer látogatója volt a múzeumnak, tőlük szintén pozitív visszajelzéseket kapunk folyamatosan annak ellenére, hogy voltak, aki hiányolták az 1991-ben nyílt, egykori Kossuth téri állandó kiállítást. Az a tárlat kizárólag a magyar anyaggal foglalkozott, miközben a Néprajzi Múzeum nemzetközi gyűjteményei is értékesek és számottevők, s úgy gondoltuk, hogy mindezt a közönségnek is meg kell mutatnunk. Nem az volt a célunk, hogy ugyanazt a kiállítást hozzuk létre, hanem az, hogy meghaladjuk azt.
– Milyen koncepciót dolgoztak ki ennek érdekében?
– A világ nagy múzeumaiban a gyűjtemény csupán egy-két százalékát állítják ki, mi azt szerettük volna, hogy a műtárgyállományunk négy százalékát bemutassuk. Ez nem tűnik soknak, de egy ekkora gyűjtemény esetében mégis jelentős tételnek számít.
– A múzeum dolgozói hogyan fogadták a nyitást?
– A kollégák már nagyon várták, hogy négy és fél év után kinyithassunk. Szép dolog kiállítást tervezni, de sokkal jobb, ha annak látogatói is vannak, akik megosztják az észrevételeiket.
– Az Ybl- és Pro Architectura-díjas építész, Ferencz Marcel által tervezett épületben megvalósult mindaz, amit szerettek volna?
– Ferencz Marcel úgy vált ennek az épületnek a győztes tervezőjévé, hogy megnyerte azt a nemzetközi tervpályázatot, amelyen nagyon neves, múzeumtervezésben is kimagasló eredménnyel bíró versenytársai voltak. Egyhangúlag az ő anonim pályázatát ítélte a legjobbnak a zsűri. Ezt a pályázatot egy olyan építészeti program alapján készítette el, amelyet mi fogalmaztunk meg gondos tervezőmunkával, rengeteg hazai és külföldi tapasztalatot összegyűjtve. Kijelenthetjük, hogy valóban az és úgy épült meg, amit és ahogy szerettünk volna. Ferencz Marcel zseniális ötlete volt, hogy ne egyetlen főbejárata legyen az épületnek, hanem kettő, ami a Néprajzi Múzeum küldetéséhez is jól igazodik. Hiszen így egy nyitott, demokratikus, a sok üvegfelületnek köszönhetően átlátható intézmény jött létre. A zöld tető pedig amellett, hogy beleolvad a környezetbe, vonzó találkozási hely.
Alaposan végiggondoltuk, hogy ha a zöld tető vonzó lesz, a körbesétálható panorámasétány vonzó lesz, akkor idejönnek az emberek, és előbb-utóbb kíváncsivá válnak, hogy mi van idebent.
– Elképesztően modern, komplex feladatokra alkalmas terek jöttek létre, négyezer négyzetmétert járhatnak be a múzeumlátogatók. Milyen tartalmakkal töltötték meg a tereket?
– Számos kihívással kell ma szembenéznie egy korszerű múzeumnak: tudásbázisként kell működnie, ezért ehhez is terveztünk például kutató- és olvasótermeket.
A könyvesboltunk jelenleg Magyarország legkomplexebb társadalomtudományi, néprajzi szakkönyvesboltjaként működik. Nagyon sok partnerintézményünk könyvei megtalálhatók itt a saját kiadványaink mellett. A lépcsősoron lesétálva láthatják az érdeklődők a kerámiateret a mintegy négyezer kerámiával. Egy szinttel lejjebb az állandó és időszaki kiállításokat tekinthetik meg. A Megérkeztünk című időszaki tárlatunk keresztmetszetet kínál a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből, olyan témák kerülnek ugyanis itt előtérbe, mint például a menyegző, a harc vagy a történelmi emlékezet. Szemügyre vehetik az elsőre talán meghökkentő tárgyat, Kovács János nemzetőr haját 1848-ból. De egy XIX. század végén, XX. század elején készült rajzsorozat is ki van állítva, amelyen egykori pásztorok, számadók, idős férfiak hajviseletét dokumentálták a néprajzkutatók.
– Emellett A Zoom – Perspektívaváltás című állandó kiállítást is formabontónak tekinthetjük.
– Több mint ötszáz négyzetméteren olyan megoldásokkal, elrendezésben állítottuk ki a műtárgyakat, ami meglepheti az érdeklődőket. Egymás mellett láthatnak egy szibériai sámándobot és egy keletnémet írógépet. Ebben a kiállításban azt próbáltuk megmutatni, hogy mennyire komplex és gazdag az a gyűjtemény, amelybe beáramlanak a műtárgyak, és ezzel mit kezd a múzeum, hogyan alakít ebből rendszert. Ehhez az inspiráló kiállítási térhez tartozik a hatszáz négyzetméteres, Méta nevű ismeretátadási tér. Itt digitális kijelzőkön és hagyományos ismeretterjesztő eszközökön keresztül informálódhatnak az érdeklődők. A Ferencz Marcel építész által zajos oldalnak nevezett első emeleten jön majd létre az ifjúsági kiállítás, míg a második emelten kapott helyet az a konferencia- és rendezvénytér, ahol a nemzetközi és szakmai konferenciákat tartottuk. A Méta tér közelében, a föld alatt található a mozitermünk, ahol filmklubot tartunk, a jövőben pedig filmfesztivállal is várjuk a látogatókat.
– A Néprajzi Múzeum 1872 óta működik. Egy ilyen nagy múltú intézménynek mi a feladata a XXI. században?
– Fontos feladatunk, hogy a százötven év alatt kialakult képet még inkább pontosítsuk, hiszen a Néprajzi Múzeum messze több annál, mint egy csodálatos népművészeti gyűjtemény. A világban való eligazodásban, az emberi viszonyok bonyolult rendszerében, az identitással kapcsolatos válaszok megfogalmazásában segítünk.
Olyan alapvető kérdésekre kívánunk hiteles választ adni, mint hogy mi a néprajz vagy mi a múzeum. Ehhez rendelkezésünkre áll a gyűjteményünk és a rendkívül felkészült múzeumi, szakmai közösségünk, amely a költözést biztonságosan megvalósította, komoly elismerést aratva ezzel. Emellett igazolni szeretnénk, hogy a szakmai tudás közreadásával a társadalomnak hasznos munkát végzünk.
– A gyűjtemény bővítésére volt lehetőségük az elmúlt években?
– Bár a múzeum bezárása idején azt a döntést hoztuk, hogy nem gyarapítjuk a gyűjteményünket, számos alkalommal olyan magángyűjtemények kerültek elő, amelyeket nem volt szabad elengedni, mert közgyűjteményben van a helyük. Olyan terepmunkákra nyílt lehetőségünk Kelet-Afrikától Kalotaszegig, amelyeket csak most lehetett elvégezni. Úgyhogy készülünk egy kiállítással, amely ezeket az új gyűjtéseket mutatja be. Fontos itt megjegyeznem, hogy a Néprajzi Múzeum nemcsak a múlt tárgyaival foglalkozik, hanem a jelen műtárgyaival is. Létezik egy kortárs tematikájú kutatási programunk, a MaDok-program, amelynek köszönhetően XXI. századi tárgyakkal is gyarapodnak a gyűjteményeink.
Összességében tehát nem egy lezárt, hanem egy folyamatosan formálódó gyűjteményről beszélünk.
– A gyűjtemény fejlesztésekor mennyiben játszanak fontos szerepet a tárgyakhoz kapcsolódó történetek?
– A már megnyílt Zoom térben a hatalmas fotógyűjteményünkből mutatunk meg a látogatóknak 365 portrét, amely jelzi, hogy az emberekért vagyunk, velük foglalkozunk.
Rengeteg olyan tárgyat őrzünk a gyűjteményünkben, amelyekhez emberi történetek fűződnek, és a mi dolgunk az, hogy ezeket a történeteket, fotókat, feljegyzéseket, köztük Vikár Béla, Kodály Zoltán és Bartók Béla első hangrögzítéses viaszhengereit bemutassuk a közönségnek.
– Az energiaválságos időkben hogyan tervezik a működésüket?
– Szerencsére az épület rendkívül korszerű technológiával rendelkezik. Az, hogy kétharmada a föld alatt van, jelentős mértékben lecsökkenti az energiaszükségletét a fűtés és a hűtés terén egyaránt. Hőszivattyús energiatelep látja el az energiafogyasztásunkat, csak árammal működő rendszereink vannak, nem fogyasztunk gázt. A távhő mellett a közelünkben működő városligeti műjégpálya hulladékhőjét is használjuk a fűtési szezonban. Éves adatok nem állnak még rendelkezésünkre, de az épület adottságai, modern rendszerei a leghatékonyabb működést teszik lehetővé, ezért azt tervezzük, hogy nem zárunk be.
