– Fél éve nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum a nagyközönség előtt. Milyen visszajelzéseket kaptak azóta a szakmától és a látogatóktól?
– A május utolsó hetére időzített megnyitást követően háromnapos nemzetközi konferenciát szerveztünk, amelyre meghívtuk az összes, Európában működő néprajzi és antropológiai múzeum igazgatóját. Az eseményen bemutattuk a fejlesztéseinket, és ők is ismertették a terveiket, közelmúltban megvalósult projektjeiket. A szakma elismerő szavakkal illette az épületet, valamint a Szabolcs utcai Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot, emellett méltatták a hagyományos néprajzi kiállítások tanulságait felülíró új, innovatív kiállításainkat. Tehát a nemzetközi szakmai visszajelzések egyértelműen pozitívak, és ugyanilyen reakciók érkeztek a hazai szakemberektől, akik a szeptemberben megrendezett néprajzos muzeológusok országos továbbképzésén vettek részt.
Már több mint százezer látogatója volt a múzeumnak, tőlük szintén pozitív visszajelzéseket kapunk folyamatosan annak ellenére, hogy voltak, aki hiányolták az 1991-ben nyílt, egykori Kossuth téri állandó kiállítást. Az a tárlat kizárólag a magyar anyaggal foglalkozott, miközben a Néprajzi Múzeum nemzetközi gyűjteményei is értékesek és számottevők, s úgy gondoltuk, hogy mindezt a közönségnek is meg kell mutatnunk. Nem az volt a célunk, hogy ugyanazt a kiállítást hozzuk létre, hanem az, hogy meghaladjuk azt.
– Milyen koncepciót dolgoztak ki ennek érdekében?
– A világ nagy múzeumaiban a gyűjtemény csupán egy-két százalékát állítják ki, mi azt szerettük volna, hogy a műtárgyállományunk négy százalékát bemutassuk. Ez nem tűnik soknak, de egy ekkora gyűjtemény esetében mégis jelentős tételnek számít.
– A múzeum dolgozói hogyan fogadták a nyitást?
– A kollégák már nagyon várták, hogy négy és fél év után kinyithassunk. Szép dolog kiállítást tervezni, de sokkal jobb, ha annak látogatói is vannak, akik megosztják az észrevételeiket.
– Az Ybl- és Pro Architectura-díjas építész, Ferencz Marcel által tervezett épületben megvalósult mindaz, amit szerettek volna?
– Ferencz Marcel úgy vált ennek az épületnek a győztes tervezőjévé, hogy megnyerte azt a nemzetközi tervpályázatot, amelyen nagyon neves, múzeumtervezésben is kimagasló eredménnyel bíró versenytársai voltak. Egyhangúlag az ő anonim pályázatát ítélte a legjobbnak a zsűri. Ezt a pályázatot egy olyan építészeti program alapján készítette el, amelyet mi fogalmaztunk meg gondos tervezőmunkával, rengeteg hazai és külföldi tapasztalatot összegyűjtve. Kijelenthetjük, hogy valóban az és úgy épült meg, amit és ahogy szerettünk volna. Ferencz Marcel zseniális ötlete volt, hogy ne egyetlen főbejárata legyen az épületnek, hanem kettő, ami a Néprajzi Múzeum küldetéséhez is jól igazodik. Hiszen így egy nyitott, demokratikus, a sok üvegfelületnek köszönhetően átlátható intézmény jött létre. A zöld tető pedig amellett, hogy beleolvad a környezetbe, vonzó találkozási hely.
Alaposan végiggondoltuk, hogy ha a zöld tető vonzó lesz, a körbesétálható panorámasétány vonzó lesz, akkor idejönnek az emberek, és előbb-utóbb kíváncsivá válnak, hogy mi van idebent.
– Elképesztően modern, komplex feladatokra alkalmas terek jöttek létre, négyezer négyzetmétert járhatnak be a múzeumlátogatók. Milyen tartalmakkal töltötték meg a tereket?
– Számos kihívással kell ma szembenéznie egy korszerű múzeumnak: tudásbázisként kell működnie, ezért ehhez is terveztünk például kutató- és olvasótermeket.
A könyvesboltunk jelenleg Magyarország legkomplexebb társadalomtudományi, néprajzi szakkönyvesboltjaként működik. Nagyon sok partnerintézményünk könyvei megtalálhatók itt a saját kiadványaink mellett. A lépcsősoron lesétálva láthatják az érdeklődők a kerámiateret a mintegy négyezer kerámiával. Egy szinttel lejjebb az állandó és időszaki kiállításokat tekinthetik meg. A Megérkeztünk című időszaki tárlatunk keresztmetszetet kínál a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből, olyan témák kerülnek ugyanis itt előtérbe, mint például a menyegző, a harc vagy a történelmi emlékezet. Szemügyre vehetik az elsőre talán meghökkentő tárgyat, Kovács János nemzetőr haját 1848-ból. De egy XIX. század végén, XX. század elején készült rajzsorozat is ki van állítva, amelyen egykori pásztorok, számadók, idős férfiak hajviseletét dokumentálták a néprajzkutatók.