A közelmúltban jelent meg Pataki János – az elcsatolt területekről szóló – útikönyvsorozatának legújabb darabja, a Délvidék – Magyarország kapuja. Pazar kiállítású, nemzeti értékeinket felmutató, alapos tájékozódást kínáló könyvek ezek, s ilyen a délvidéki településeket bemutató kötet is. A szerző úgy fogalmazott, hogy a sorozat egyfajta vizuális ajánló vagy autós útikönyv. Hiszen alapjaiban tér el a megszokott bedekkertől, zsebkönyvnek pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető.
Amikor felhívtam, arról beszélgettünk, hogy bár a határon túli területeinkről csodálatos albumok jelentek meg az elmúlt években, évtizedekben, remek útikönyvek is kaphatók, bárhova is induljunk, de vajon mit üssünk föl, ha egy tájegységen barangolva arra vagyunk kíváncsiak, miféle látnivalók vannak errefelé?
Képzeljük magunk elé a bevezetőben vázolt helyzetet! Mindannyiunkkal megesett, hogy elvetődünk valahova, akad néhány üres óránk, szívesen meg is néznénk történelmi emlékeink némelyikét, de nem tudjuk, mint válasszunk.
Az útikönyvben ott a részletes leírás, de az nem derül ki, nem is derülhet, hogy a középkori templom, a barokk palota vagy a romantikus szoborcsoport tetszik-e majd nekem vagy nem. Érdemes-e rászánni egy órát, hogy megtaláljuk, körbejárjuk. A hagyományos útikönyvekben ugyanis kevés kép van, azok is elég kicsik. Aki azok alapján dönt, könnyen csalódhat.
Nos, ezért döntött azután úgy Pataki János, hogy megszerkeszti az a képes útikalauzt, amelyben elsősorban a fotóanyag dominál, s a leírások éppen csak annyicskák, hogy fogódzót jelentsenek az internetes böngészéshez.
Hiszen manapság mindenki zsebében ott lapul a teljes internet. Ki cipelne magával egy könyvtárnyi információt, ha egyszer a mobiltelefonján bármilyen kultúrtörténeti kérdésre választ kaphat néhány másodperc alatt?
Egyszóval ez egy olyan kötet, amelyet az autóban érdemes tartani, s fellapozni, ha eldöntjük, mely városkáinkat, falvainkat volna kedvünk megnézni. Illetve pontosítanom kell. Nem egy könyvről, hanem egész sorozatról van szó. Kezdődött a Székelyföld, a legendák világa című könyvvel.
E könyvem kicsit más volt, mint a későbbiek, mert ebben a mondákra, ősi históriákra koncentráltam. Ezek mentén építettem föl és ajánlottam lehetséges utakat, látnivalókat. S ez egyben megalapozta a Kárpáti képek sorozatot: van könyvem a Szászföldről, az Erdélyi-medencéről, Máramarosról, külön egy a Partiumról… Ez utóbbit kiváltképp fontosnak tartottam bemutatni, hiszen egy csodálatos kultúrtörténeti értékeket hordozó területről van szó, amely sokszor kimarad az útitervekből. Pedig mindenképp javaslom bebarangolni. Született egy egész Erdélyt összefoglaló kötet, folytatódott a munka a Felvidék bemutatásával, az Őrvidék csodáinak az összegyűjtésével. A legfrissebben megjelent könyvem a délvidéki kirándulóknak szóló útikalauz
– meséli a szerző őszinte lelkesedéssel.
Ha azonban azt hinnénk, hogy a szerkesztő ezzel befejezettnek tekinti a munkát, nagyot tévednénk. Egy ilyen sorozatot szinte soha nem lehet lezárni, mindig akad egy-két várrom, ősi templomépület, tradicionális falukép, amit érdemes megmutatni.
Már a nyomdában van a Nedecvidék – Megőrzésre átvéve – című kötet. Kevesen ismerik annak a 28 falunak a környékét, amelyet Lengyelországhoz csatoltak Trianonban. Szepes és Árva vármegye egy-egy csücskéről van szó, ahol számtalan magyar vonatkozású érdekességet találunk. Aztán Muravidék, Kárpátalja, Fiume és a tengermellék bemutatása következik. S ha már a teljes Kárpát-medencét bejártuk, Magyarország értékeit is szeretném hasonló módon mindenkinek megmutatni
– magyarázza. Akárhogyan is nézzük, helyénvaló az elszántsága. Van látnivaló, van lefényképeznivaló, s elmesélni való bőven ebben a szétszabdalt hazában. S Pataki János sem olyan szerkesztő, aki egyszer csak megunja a munkát. Ha pedig a történelmi értékek sokasága és az alkotókedv találkozik, abból bizonyosan újabb és újabb panorámakönyvek születnek.
Borítókép: Pataki János, a sorozat szerkesztője (Fotó: Teknős Miklós)
