Amióta 1917-ben Marcel Duchamp úgy döntött, hogy Forrás címen kiállításra küld egy piszoárt, gyökeresen megváltoztak a művészetről alkotott fogalmaink. Csaknem száz esztendeje bármi művészet lehet, amit a műítészek művészetnek tekintenek. Lehet művészet például egy-egy performansz.
Az irányzatot a nevezetes fajansz megjelenése után jó negyven évvel alkották meg akcionista művészek. Az első performanszesemény – akkor még happening néven – Allan Kaprow ötlete volt, aki a New York egyik képtárában szervezte meg a vetítéssekkel, mozgáselemekkel tarkított produkciót. Az idea megállíthatatlanul rohant végig a hatvanas évek jóléti világán, betört a vasfüggöny mögé, és máig jól érzi magát a galériák és kiállítótermek falai között. A homlokráncoló közönség például az őszi budapesti Art Marketen láthatott ilyesmit. És Fritz Faust fagyott, de erőteljesen olvadozó tejtömbökkel előadott műsorával már el is érkeztünk a klímapánikhoz. Pontosabban elérkeztünk Janis El-Birához, aki a Nachtkritik.de hasábjain véleményezi a múzeumi akcionisták tevékenységét és arra jut, hogy amit ezek a fiatalok tesznek, az erőteljes és teátrális ugyan, de a felháborító jellege ellenére is ártalmatlan.
A tettek ereje a műalkotások aurájának brutális megsértésében rejlik. Szinte fizikailag fáj látni, amikor így kezelik ezeket a képeket, hiszen az ember már azért is szégyelli magát, ha túl közel lép a múzeumi kerethez. A művészet, úgy tartják, érinthetetlen és időtlen. Aki megtámadja, mindannyiunkat támad…
Ebből a felvetésből jut azután odáig, hogy a támadásokat nem lehet a műtárgyak nélkül értelmezni, tehát maguk az akciók is „kifinomult és merész művészi alkotások”, amelyet jelenleg ugyancsak múzeumokban láthatunk.
Hasonló elképzelésekkel áll elő Patrik Bahners, a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája. Ő egyenesen úgy véli, hogy a klímaaktivisták tevékenysége „egyfajta izgalmas és újszerű párbeszéd a műalkotásokkal”. Twitter-bejegyzéseiben szinte nem is érti, mi a baj a festékes, krumplipürés, paradicsomszószos akciókkal, hiszen azok „összhangban vannak azokkal a törekvésekkel, amelyek a múzeumokat interaktívvá, befogadóvá tennék, és egyúttal érzékennyé a sokszínűség és a fenntarthatóság iránt”.