Pacal, máj, blues, szerelem

Török Ádámot a Nyugaton épp reneszánszát élő bluesmuzsika inspirálta arra, hogy nem sokkal korábban összeállt session csapatával 1991 elején, Rhythm And Blues Branch néven népszerűsítse a hazánkban is újjáéledő műfajt. A Moiras Records vinillemeze a zenekar három, hivatalosan megjelent albumáról átvett hét ikonikus szerzemény technikailag feljavított változata. A Mini egykori frontemberének, illetve új baráti brancsának köszönhető, hogy friss és üde, ugyanakkor értékteremtő és közérthető muzsikájukkal sikerült felkavarni a nyolcvanas évek közepétől poshadó blues-rock állóvizét. E korszakot idézi fel a Rabbocska című válogatásalbum.

A zenei főszerep persze Török bácsié, az ének mellett a Bébi, ne hagyj el című Závodi- szerzeményben, a Blues délben tételében és a már említett „gasztroblues” nótában, valamint az Újra rock and rollban örvendeztet meg veretes fuvola szólamaival. Amely azért tűnik talán kevesebbnek az elvártnál, mert a dalok többsége nagyrészt Závodi és Muck improvizációira épül. 

A nemegyszer terjedelmes, ízes egyszerre bluesos és rockos gitárszólók egészséges versenyre kelnek, vagy épp átadják helyüket a néhol dzsesszbe hajló, virtuóz szaxofonnak, amelyek összességében a hangkép teljes terét ki- és betöltik. Ehhez jön Török Ádám rövid szótagos, pergő nyelvű, groove-os, ritmikus-pattogós ének imprója, amelyet hangulatfokozó meggondolásból mentett át a Miniből, és vitt tökélyre újkori zenekarával.  

Még nem ejtettünk szót a ritmusszekcióról, pedig megérdemli: a rendkívül pontos és megbízható Köves Miklós, akit mindenki csak Pinyóként ismer, korábban a legendás Piramisban adott a bőröknek, kár, hogy az eredeti felvételen a hangszerét kissé hátra keverték; a mai technika sajnos még nem tart ott, hogy korrigálja eme hiányosságot. Két basszusgitárost is elemésztett a zenekar: az első albumon Zsoldos Tamás, a másik kettőn Kerékgyártó István „Füles” játékát dicsérheti a vájt fülű zenerajongó. Közös nevezőjük, hogy mindkettő mesterfokon bánik hangszerével, és Pinyóval az első perctől kezdve közös hullámhosszra kerültek.

Jó lemezindítás a Sziget ’96 blues a Besenyő Brass fúvóskarával (e darabban a későbbi gitáros, a nem kevésbé zseniális Mohai Tamás virtuozitását élvezhetjük); egyértelműen viszi a pálmát a Hívj fel, baby! tempós, ritmikus dallamos „rockslágere”, valamint egy hamisítatlan rock and roll, a Bébi, ne hagyj el! Mindezek után itt a zárótétel, az Újra rock and roll, amely vérpezsdítő ritmikájával, kvázi koncerthangulatával egyértelműen arra késztet, hogy a lemezjátszó tűjét visszahelyezzük az A oldalra. És ezt a játékot egészen addig játszhatjuk, amíg csak el nem kopik a barázda…

Borítókép: Török Ádám és a Mini (Fotó: Török Ádám archívuma)