Paksi Endre azonban fentebb leírt kijelentése ellenére sem tudja, és jól érzékelhetően nem is akarja az Ossian zenei jellemzőit ledobni magáról. Ez a senkiével össze nem téveszthető, a fémzenében szokatlan, különleges orgánum eleve abba a státuszba pozicionálja, ahol a frontembert megszokták és megszerették. Ettől persze lehetnek és lettek is kilengések, amelyek éppen itt, az első szólóalbum dalaiban öltenek testet. Főbb jellemzői mindenekelőtt a dallamosság – ha nem lenne félreérthető –, a „slágeresség”, valamint a régi baráttal, Rubcsics Richárddal közösen kitalált zenei ötletek. Ők szólaltatják meg az összes hangszert is, az élőt csakúgy, mint a virtuálisakat a komputerek segítségével. Mindössze a Napom, Holdam opusában bízták a billentyűket Ádám Attilára. A Paksi–Rubcsics kettős a szokásostól eltérő és kellő mértékben alkalmazott megoldások mellett nem merészkedett túl messzire a jól kitaposott (sugár)úton: a dallamvezetés minden igyekezet ellenére mégiscsak az anyazenekart idézi. Pedig a szólóalbum adta szabadságot, kötetlenséget kihasználva bátrabban is tágíthatta volna azokat a bizonyos kereteket. Amennyiben a folytatás mellett döntene, érdemes lenne ezen elgondolkodnia… És még valami: több dal végén visszaköszönnek a „zárlattal” végződő, mintegy „késsel elvágott” hirtelen befejezések, valamint a koncerten alkalmazott (a dob kivételével) hangszerkiállásos, közös éneklésre késztető betétrészek, amelyekből az önismétlés elkerülése végett talán a kevesebb is elég lett volna.
Szívet melengetőek azonban Rubcsics Richárd – amúgy Ossian-gitáros – ízes, hamisítatlan vintage hangulatú, remekbe szabott gitárszólói, amelyek a fémzene műfajához képest és a kitekintés jegyében alaposan megszelídülnek. A közös munka eredményeként a lírai tételekben bátran nyúlnak a billentyűs, valamint a szimfonikus megoldásokhoz (Csak egy angyal; Amit sosem mondtam még; Napom, Holdam; Sziget II.; Nevedből, arcodból; Mentünk a hegyre fel), amelyeket a refrénekben vokálokkal dúsítanak. Méltó és egyben megható befejezés a Jó lenne újra látni visszaemlékezős darabja, amely a szülői (anyai) szeretet ragyogó mintapéldája. A dalszövegek általánosságban is hű lenyomatai Paksi érzelemvilágának: mindennapjaink, érzelmeink, vágyaink néhol filozófiai, máskor direkt megközelítésben, de mindenképp irodalmi igényességgel megfogalmazva. A címadó dal pedig mindent elárul a szövegíró-énekes lelki igényéről.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!